A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

138 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A külső felszín (224. ábra) szintén keskeny, s csak igen kevéssé domború. Hossza 0'9 mm, legnagyobb szélessége éppen a foveola arcualis alatt 2*6 mmKülső széle éles, lefelé megvastagszik. Az admedián külső sík sima és 0*9 mm széles. E kettő között fekszik a fovea magna externa, mely alul keskeny és meglehetős mélyen bevágódik, de felfelé kiszélesedik s egy igen gyenge, médián helyzetű domboruság folytán két sulcusra oszlik, melyek közül az egyik a margó externus proeminens mentén fekszik, s a foveola arcualisban végződik, míg a másik elenyészik, a mint a fovea magna feneke beleolvad a külső admedián síkba. E sík felső végét ferdén lemetszi a supraalveoláris nyúlvány majdnem egyenes vonalú határa. A symphysis felülete igen keskeny, felfelé kis darabon, lefelé valamivel nagyobb hosszúságban kissé kiszélesedik, kb. 0'25 mm-ig. A symphysis hossza 8'0 mm, a félpyramis teljes magassága pontosan 9'0 mm. Az egyesülés tehát a teljes magasság 0'88-át kitévő darabon történik, pontosan úgy, a mint LÓVÉN írja a Cidaris papillatá-ró\ (Echinologica, 52. 1.). A belső felületen (225. ábra) igen keskeny centrális csatorna látható. A lineae eminentes nem nagyon határozottak, körülveszik a fog kissé homorú csúszólapját (dental slide) s igen gyenge tőralakú nyúlványban végződnek. E fölött a fog sulcusa tovább folytatódik, gyenge bordával határolva, mely a supraalveoláris nyúlvány szögletében végződik. 'Jeruzsálemhegy (c). Bal maxilla adorális végéről származó töredék. Raibli korú. Valószínűleg ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint a b, melytől vastagabb, 0'4 mm széles symphysise révén tér el. • Jer itasd lem Jiegy (d). (IX. tábla, 226—228. ábra.) Jobboldali maxilla. Raibli korú. Interpyramidális izülő felülete (226. ábra) 6'3 mm hosszú, legnagyobb szélessége az aborális végén 3'6 mm. Aborális széle befelé és lefelé lejt (mint a Cidaridáknál általában). A haránt bordák lefelé valamivel erősebben lejtenek, alakjuk egyszerű, lefelé domború ív; 6 vagy 7 esik 1 mmre. A fossa arcualis széles, átmérője a 2'3 mm magas supraalveolaris nyúlvány tövében L7 mm. Külső felszíne (227. ábra) keskeny (nem annyira, mint a b), domború. Hossza 8'3 mm, legnagyobb szélessége éppen a fovea arcualis alatt 2'8 mm. Külső széle megvastagodott, különösen a végek felé. Admedián helyzetű külső lapja sima, kb. 0'9 mm széles. A fovea magna externa keskeny, mélyebbre bemetsződik, mint a &-nél és nincs meg az e példánynál észlelhető domborulata, következésképpen a sulcusok nem oly határozottak. A külső admedián lap felső végét ferdén lemetszi a supraalveoláris nyúlvány határvonala, mely kissé beugró szöget képez. Symphysis felülete igen keskeny, lefelé a legszélesebb ponton eléri a 0'5 mm-t. A symphysis hossza 7*7 mm. a félpyramis teljes hossza 8*3 mm. Az egyesülés tehát a teljes hosszúság 0'92-ára terjed ki. A belső felületen (228. ábra) meglehetős széles centrális csatorna látható, mely ott végződik, a hol a symphysis kiszélesedik. A lineae eminentes erősen kifejlődtek. A fog csúszó lapja alsó felében három gyenge barázdát visel. Feljebb, a hol