A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. III. Limburgitoid. A harmadik kőzettípushoz sorozom azokat a kőzeteket, a melyekben a földp á t feltűnően megfogy, illetőleg nagyon csekély mennyiségben kristályosodik ki a kőzet magmájából s leginkább csak mikrolitek alakjában mutatkozik itt-ott. Az augit mindig két generáczióban lép fel s a két generáczió között nagy különbség van. Igen jellemző erre a kőzettípusra, bog}' a túlsúlyban levő színes alkotórészek között az olivinen és az augiten kívül még más színes kőzetalkotó ásványok is előfordulnak, ú. m. rombos piroxén, amfiból és biotit. Ezek a kőzetek az első helyen ismertetett bazanitoid és a másodsorban leírt földpátos bazaltoktól, ásványalkatrészeik társasága alapján, a limburgitok felé hajlanak s ez a körülmény indított arra, hogy őket a limburgitoid névvel jelöljem meg. A limburgitoidokat színes ásványos alkatrészeik alapján: 1. augitos, 2. rombos piroxénes és 3. biotitos amfibólos limburgitoidokra osztom. 1. Az augitos limburgitoid ásványtársasága alapján a legközelebb áll a magnetites-ilmenites bazanitoidhoz s attól csak erősen megcsökkent f ö 1 d p á ttartalma különbözteti meg Az a u g i t o n, az olivinen kívül bőségesen fellép benne a m a g n e t i t is apró szemcsékben és a nefelinitoid mezosztázis sem hiányzik. Ehhez a varietáshoz tartozik a Kopaszhegy. A Kopaszhegy bazalttakarójából készített kőzetcsiszolatokon szépen lehet mikroszkóp alatt látni a rokonságot a bazanitoid, de különösen a Tótihegy képviselte varietás és az augitos limburgitoid között (1. az I. tábla 4. ábráját). 2. A rombos piroxéntartalmú limburgitoidot főleg az különbözteti meg az előbbi varietástól, hogy a monoklin piroxénen, t. i. a két generáczióban fellépő augiton kívül a rombos piroxén is a lényeges ásványalkatrészek közé tartozik s porfirosan elhintett nagy kristályokban fordul elő (L. I. tábla 4. ábraját). Ebben a varietásban a rombos piroxént monoklin piroxén: augitburok veszi körül. (L. a 26. ábrát.) A rombos piroxén és az augitburok között mikrolitekből álló koszorú helyezkedik el. A külső augitburok a kioltódás, az ibolyásszín s a nagy diszperzió alapján titánaugit. A mikrolitkoszorú apró szemcséit nem bontja fel kielégítő módon a legerősebb nagyítás sem, de tekintetbe véve, hogy egyhelyt olivint ismertem fel sárgás-barna elváltozási termékkel s ez az elváltozás a mikrolitkoszorúban is folytatódik, valószínűen olivinből alakul maga a mikrolitkoszorú is. A rombos piroxénmag a Bondoró deikjából készített csiszolatban a negativ optikai charakter alapján hipersztén. A Rekettyés kőzetében a 26. ábrában is bemudelkezésére áll, nem veszi figyelembe, mert elkerülhette volna azt a téves állítását is, a melyet talán túlságcs merészséggel egyetlen hely, t. i. a Szentgyörgyhegy bazalis és tetőkőzetének elemzése alapján az egész bakonyi bazaltterületre vonatkoztat, hogy a Bakony bazaltjai a BECKE-féle középhegység-típus kőzetei közé tartoznak, minthogy ugyancsak én még 1907 első felében rámutattam arra (Földt. Közlöny 1907. évi ápr.—máj. füzet 156., illetőleg a német szöveg 208. 1.), hogy „a Balaton-felvidek négy bazalttípusa olyan magmából származott, mely középhelyet foglal el BECKE atlanti és pacifik petrográfiai provinciái között és a melyet ezekkel szemben a nagy nátrontartalom, a magas ( OSANN BECKEtele) a-érték és a magnéziában való viszonylagos szegénység jellemeznek". A megjelölt hibás kiindulási pontokra és a téves állításokra fektetett elméleti fejtegetések biralataba bocsátkozni nem tartom itt helyén valónak.
