Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

422 Általános csoportosításukra nézve azt lehet a túladunai, tágasabb értelemben vett bakonyvidéki bazaltokról mondani, hogy nagy árkos vetődések között az oligoczén korszakban vagy mioczén kor elején leszakadt területen vannak a Balatonfelvidék, a Déli-Bakony és a Keszthelyi dolomithegység között. Ebben a nagy NNW—SSE irányú széles depresszióban a bazaltok egyrészt a Balatonfelvidék, másfelől a Keszthelyi hegység északi, tüzetesebben északnyugati és északkeleti peremét kísérik. Elhelyezkedésükben a nagy általános depressziónak később erősebben lesülyedt kisebb árkos sülyedéseit veszik körül. Ezt a kállai medenczében, a kapolcs—tapolczai medenczében, nemkülönben a Balatonnak Szigliget, Fonyód, Boglár, Tihany és Badacsony közti mélyedésében láthatjuk. Czelldömölk körül pedig a Somlyó, a Sághegy, a Kissomlyó, a sitkei, a nemesmagasi, a magyargencsi, az egyházaskeszői bazalttufák, a Sarvalyi-hegy és a Tátika, a Marczal- es Czinczapataknak nevezetes depreszszióját, vagyis a túladunai Kis Magyar Alföld közepét veszik körül. Még azt óhajtom kiemelni, hogy a Balatonfelvidéken vagv már helyesebben a Bakony déli részének legmagasabb és legszilárdabb, fődolomitból álló tönkfelületén 400 m. t. sz. feletti alapon ömlött ki a leghigabban folyó bazaltláva. Itt a Kabhegy 601 m. és a Dobos—Agártető 513 m. magasságú széles ernyőalakú takaróiban van a legnagyobb bazalttömeg felhalmozva. A többi nagyobb bazalttufa- és bazaltömlések a Balatonfelvidék geomorfologiai tengelyében vannak legsűrűbben ; ezek az egervölgymelléki táblák, továbbá a Tótihegy, a Gulács, a Badacsony, a Szent-György hegy. Mindezek 300 m. t. sz. feletti magasságban elterülő alapon nyugszanak. Délre a Balaton mellett és északon a Marczal—Czincza depressziójában csak a tufaerupcziók uralkodtak, amelyek a fentebbieknél jelentékenyen mélyebb színben, 140—150 m. tengerszin feletti magasságban ülve, a pannoniai-pontusi altalajon nemcsak egymással állnak homologiában, hanem miként fent már rámutattam, a túladunai vulkánosság utolsó elhaló fázisait képviselik.