Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
XI. FEJEZET. POSZTPONTUSI ÉS PLEISZTOCZÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK. A levantei kor állóvízbeli képződményei a Bakony tágabb értelmeben vett területén és fiatalabb harmadkori környezetében eddig ismeretlenek és temérdek megfigyelésem után hiányzóknak mondhatók. Nincsen átmenet a pannoniai-pontusi rétegekből a levantei rétegekbe és az a néhány adat, amelylyel a Vivipava Fuchsi és egyéb domború kanyarulatű rokon alak föltalálásával LŐRENTHEY IMRE és VITÁLIS ISTVÁN barátaim a levantei emelet jelenlétét sejtették, nincsenek számottevő lerakodásokhoz kötve, sőt a szórványos leletek tavi eredete is nagyon kétséges. Az édesvízi folyami csigák, aminők a vivipará-k is, nem alkalmasak szinthatározásra, különösen nagy állóvizekbeli lerakodások föltételezésére, mert ezek a fajok, vízmentében fölfelé nagy vándorlásokra képesek. Én Délkínában magas és meredek hegyoldalak lejtőin bőven láttam a rizstáblákon viviparát és a Jangczekiang valamennyi mellékfolyója mentén messzire föl a hegyekbe terjedőknek tapasztaltam a nagy folyam deltájának tavaiból felszármazott csigákat. Miként az unió-k, a planorbis-ok, nemkülönben a Vivipara hungarica is, a Dunának és mellékvizeinek ez a lakója, akként a többi vivipará-k, a bitliyniá-k és lithoglyphus-ok is inkább a szárazföldhöz kötött folyóvizek lakói, mintsem nagyobb és mélyebb állóvizek molluszkumai. A fenn említett alakok jelenléte a fonyódi hegyen és a nagyvázsonyi fensík édesvízi mészköveiben legföljebb arra utal, hogy az Alföld levantei tavaiból vándoroltak a vivipará-k a befolyó vizek mentén fölfelé, a Balatonfelvidéknek már akkor szárazra került magaslataira; ekként levantei korú szárazföldi folyó- és patakmedrekből valók. Temérdek tapasztalatom utal arra, hogy a levantei korban kiterjedt szárazföld volt a túladunai területen és a legrégibb, bizonyára még pontusi és levantei, szárazföldi képződmények a pleisztoczén homokkal egybeolvadnak, sőt néhol még a jelenkoriakig is folytonosságban vannak. Én különben a Nagy Magyar Alföld altalajában artézi kútfúrásokkal feltalált plioczén lerakodásokat sem tartom olyanoknak, mint amelyek egy nagy „levantei tóban" keletkezhettek volna. Az éles homok, az apró kavics, sőt Kecskemét mélyebb altalajában a durva kavics is, amelyek egyenetlen, lencsés rétegekben alkotják az Alföld levantei emeletét; inkább gyors folyású vizek, mintsem nagy kiterjedésű tó lerakodásaira utalnak. A pleisztoczénkorú képződmények keretében kellett tehát a gyanítható levantei korú lerakodásokról e néhány sorban megemlékeznem. A pannoniai-pontusi lerakodásokon diszkordánsan és különböző magasságokban: bazalttufa, édesvízi mészkő, kovás gejzirlerakodások, kavics, homok, sötétbarna vasborsós vagy lateritos agyag és lösz telepednek. A lösz kivételével ezeknek elterülése nem általános, hanem regionálisan konzekvens.
