Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: A zengővárkonyi vasérckutatás

magának Pusztakisfaluban és Jánosiban. Az utóbbi helyen mélyített fúrások csak gyenge minőségű vasas kőzeteket harántolták. 1872-1876 között az általános földtani megismerés céljából Böckh János (1880-81) vizsgálta Zengővárkonyt és környékét. Ezt követte 1910-ben Vadász Elemér az egész hegységet átfogó l:25000-es méretarányú földtani térképezése (1935). Térképein a zengővárkonyi vasérc-előfordulás nem szerepel. Az 1930-as években Dezső Rezső magánvállalkozó kezdett vasérckutatást Zengővárkony környékén. Vizsgálatait saját készítésű mágneses műszerrel, a térbeli deklináció-változások mérésével vezette be. Méréseinek kiértékelésével megtalálta a zengővárkonyi vasércet, amelynek feltárására két kutatótárót is létesített (1. ábra). 0 5 10 15 20 25 m 1 I I 1 1 1 1. ábra: A Dezső R.-féle kutatótárók alap- és metszetrajza Dezső R. szerint. 1943-ban Rozlozsnik Ármin a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. megbízásából megtekintette és megmintázta a zengővárkonyi ércet. A Weiss Manfréd Művek 1944-ben érdeklődött a vasérc iránt és tárgyalást kezdett Dezső Rezső bányatulajdonossal, de az eredménytelenül végződött. Ezután Dezső Rezső 141 mázsa vasércet küldött Ózdra próbakohósításra. A kohósítási eredmény kedvező volt ugyan, de miután további vállalkozásához nem tudott pénzt szerezni a zártkutatmánnyal védett bányáját 1948-ban felajánlotta az államnak. Még ebben az évben Sztrókay Kálmán és Szepesházy Kálmán állami megbízást kapott a zengővárkonyi vasérc települési viszonyainak tisztázására, s ehhez árkolási kutatást végeztek. Az érctelep alkatára és jellegére vonatkozó kutatási adatokat és a mikroszkópi vizsgálatokat Sztrókay Kálmán jelentésben foglalta össze, a kutatások folytatására pedig fúrások telepítését javasolta (1952). Az érces területről Wein György készített földtani térképet és a Dezső-féle feltárások figyelembevételével a kitermelhető ércvagyont 125 000 tonnára becsülte (1952).