Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: A zengővárkonyi vasérckutatás

Az érctelep bányászati megkutatását 1952 végén az Ércbányászati Feltáró Vállalat kezdte el Heutschky Kálmán tervei alapján. A kutatásnak ebben az új szakaszában 1844 fm vágatot (behatolótáró, közbelne, ereszkék, szintes vágatok, feltörések) hajtottak ki. A kutatási területen és annak szűkebb környékén a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet mágneses mérést végzett. A csoportot Szilágyi Béla vezette és 1254 helyen határozták meg a vertikális intenzitás anomáliáját. Az alacsony szuszceptibilitás miatt az érctelep helyzetét nem lehetett kimutatni (1952). A bányászati dokumentáció és a részletes anyagvizsgálatok a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) laboratóriumában készültek. A kutatások koordinálását Pantó Gábor vezette. Az anyagvizsgálatokat Pantó Gábor és Varrók Kornélia (1955), az őslénytani feldolgozást Sidó Mária (1957) készítette. A bányageológiai szolgálatot kezdetben rövid ideig Kopek Gábor (1953, 1955), majd a bánya bezárásáig Molnár József (1955-1957) látta el. A felszámolás alatt és után a földtani feladatok Mikó Lajosra, az Ércbányászati Feltáró Vállalat geológusára hárultak. Földtani felépítés A földtani keret Vadász Elemér (1935) Mecsek hegységi monográfiáján alapszik, amelyet a zengővárkonyi kutatási területről származó mintaanyagok Pantó et al. (1955) vizsgálatai egészítettek ki (2. ábra). A vasércbánya közvetlen környékének legidősebb földtani képződménye a több száz méter vastagságú középső-liász homokkő, márga és mészkő különféle változatai. A pusztakisfalui kőfejtőben helyi fáciesként vörös vasoxid festődésű, krinoideás mészkő a doggert (aaléni emeletet) képviseli. A kőzet repedéseiben hematitos ércesedés jelentkezik. A maim és a titon emeletét jellegzetes világosfehér, tűzkőgumós tömött szövetű mészkő alkotja, amelyben Sidó Mária (1957) Calpionella alpina Lorenz és Calpionella elliptica Cadich ősmaradványt mutatott ki (3. ábra). E felett az egyetlen érctelep feküjét képező 140 m vastag elbontott trachidolerit összlet következik, amelyre helyenként vöröses, zöldes színű meszes tufit települ. Az érctelep kialakulását a titon és az alsó-kréta közötti időszakra tehetjük. A vizsgált területrészen a középső-liásztól az alsó-krétáig bezárólag megszakítás nélküli üledékképződés volt. Az alsó-kréta után a hegység kiemelkedett és egy hosszú szárazföldi törmelékanyag-felhalmozódás kezdődött, amikor durva kavics és konglomerátum keletkezett. Az újbóli tengerelöntés csak a középső-miocénben következik be, amely a pliocénnal zárul. Mélykutatás Fúrásos kutatás Az előfordulás területén 1949-ben kifejezetten érckutatás céljából Szurovy Géza (1949) kijelölése alapján 10 db érckutató fúrás mélyült (I. táblázat). A vasércbánya közelében 1957-ben a MÁFI földtani térképezésekor további kisebb mélységű fúrások létesültek (II. táblázat). Bányászati kutatás Az Ércbányászati Feltáró Vállalat 1952. novemberében a pusztakisfalui fővölgy Ny-i oldalán 244 m tszf. magasságban a trachidolerit fekü felől kezdte meg a bányászatot. Mivel a behatoló táró a feküés a fedőképződmények határán ércet nem talált, 6 m-rel a táró felett csapás mentén folytatta a kutatást. E szinten (közbelne) a telep nem volt összefüggő, apró vetőkkel szétszabdalt és csak jelentéktelen teleprészeket lehetett megfigyelni. A vágat ezeket követte és letermelve kijutott a felszínre.