Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM - A Veresvízi bánya pusztulásának legendája

kus szokásra vezeti vissza. (31) Jókai Mór a Szép Mikhál című regényében említi a háromszáz özvegyasszony halotti táncát. A könyv jegyzetében ezt írja: „Egyszer az erdélyi fejedelem Nagy-Bányán időzött s éppen akkor egy bánya beomlott, s tömérdek munkást eltemetett: úgyhogy háromszáz özvegy maradt az eltemetettek után. Az asszonyok még nem tudták férjeik halálát. A fejedelem titokban tartatá azt, s nagy ünnepélyt rendezett, melyre a nőket mind meghivatta, s az udvari kamarazenésszel szerzetté ezt a dallamot, s mire azután azok a nők, bortól felvidulva, táncra kerekedtek. Akkor midőn legjavában folyt a tánc monda a fejedelem: Nos urak most láttok valamit, amit soha nem láttatok máig: Hogyan táncol háromszáz özvegyasszony egyszerre együtt. Lett aztán erre sirás, jajveszékelés, mikor a nők megtudták, hogy férjeik halva vannak. E kegyetlen tréfa után gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegy nők gazdagon megajándékozva újra férjhez menjenek. Innen maradt fenn a háromszáz özvegyasszony tánca. "Jókai és Ipolyi Arnold is forrásként a Magyar Simplicissimus-ra hivatkozik. (32) E történettel és a bányamondákkal kapcsolatosan a legújabb értékelés A Magyar Bányászat Évezredes történetében található. (33) A telkibányai eseményt a szakirodalom először id. Buchholz Jakab 1788-ban megjelent munkája említi, aki mint édesapja, élete végéig járta a hegyeket, és mint polihisztor, amatőr geológus és régész élményeit útleírásban rögzítette. A telkibányai szerencsétlenségről az alábbiakat írta: ,,/// aranybányák vannak, amelyekben hajdanában nagy termelés folyt, azonban Rákóczi idejében, aki helységet és bányákat birtokolta itt a pünkösd előtti napon