A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
6 Cotel Ernő lelépő rektor beszámolója. Tisztelt Főiskolai Közgyűlés! Beszámolómat nemcsak udvariasságból, hanem lelki szükségből is azzal kell kezdenem, hogy őszinte köszönetét mondjak igen tisztelt Tanártársaimnak és az osztályok dékánjainak azért az önzetlen támogatásért, amelyben engem rektorságom két esztendejének egész ideje alatt részesíteni szivesek voltak. Ez a kollégiális együttérzés rektori működésemet még az ország mai nehéz pénzügyi viszonyai között is olyan könnyűvé és kellemessé tette, hogy erre a két esztendőre mindig igen szívesen és a legszebb emlékekkel fogok visszagondolni. Az elmúlt két tanév főiskolánknak sok örömet és kitüntetést hozott, de viszont az ország elszegényedése meggátolta, hogy intézményeinket olyan ütemben fejleszthessük tovább, amint azt bizakodásunkban terveztük. Az első kitüntetés, amely a tárgyi két tanévben főiskolánkat érte, a Kormányzó Úr Őfőméltóságának látogatása volt 1930. október 19.-én. A Kormányzó Úrnak érdeklődése, elismerő, kegyes és buzdító szavai főiskolánk történetének egyik legszebb lapját jelentik. Nagy kitüntetésnek tekintjük, hogy 1931. pünkösdjének két napján — meghívásunkra — igen szép számmal gyűltek össze körünkben a magyar egyetemek és főiskolák tanárai s a Felső- oktatási Egyesület tagjai. Nemcsak ezen a baráti összejövetelen, hanem az azóta szintén lezajlott debreceni összejövetelen is igen megtisztelő módon emlékeztek meg a soproni találkozóról, amely sok őszinte, új barátot szerzett főiskolánknak. Főiskolánk legnagyobb kitüntetése volt mégis az az 1931. december 24.-én kelt legfelsőbb elhatározás, amellyel a Kormányzó Úr Öfőméltósága főiskolánkat a doktoravatás és a magántanári képesítés jogával ruházta fel. Ez a legfelsőbb elhatározás a nemzetközi egyetemi egyenjogúságot, illetőleg egyenrangúságot jelenti, egyben pedig több évtizedes küzdelmünknek sikeres befejezését. Két évvel ezelőtt itt elmondott beköszöntőmben még mint óhajtást említettem, vajha az egyetemi rangot a népszavazás tizedik évfordulójára megkaphatnék. A Mindenható kegyébe fogadta óhajtásomat s a minisztertanács pontosan a népszavazás tizedik évfordulóján
