Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága, bibliográfia
Alig telepedett le, eresztett gyökeret, ismét tovább akarta sodorni az élet vihara. A győztes nagyhatalmak Nyugat-Magyarországot, Sopronnal együtt 1919. szeptemberében Ausztriának ítélték. A Sopron megmentéséért vívott küzdelemben derekasan kivette részét. 1919. október 28-án házasságot kötött Lovranits Ella Margittal, Lovranits György gazdag, büki földműves leányával. Felesége öröksége 52 kat. hold föld és egy malom volt, főlevéltárosi havi fizetése, 1928. június 15-től a B. csoport VI. fizetés osztálya 1. fokozatának megfelelően, 486 Pengő. Ez utóbbi önmagában véve is gondtalan megélhetést, jólétet biztosított volna családjának. A városvezetők közül néhányad magával a vagyonos polgárság, a katolikus egyházközség és a soproni magyarság általa helyesnek tartott érdekeinek kompromisszumra nem, vagy csak alig hajlandó szószólója lett. Házi Jenő Sopronban írt első cikke „A városi levéltár Árpád-kori oklevelei" címmel a „Soproni Napló"-ban jelent meg hat részletben, 1919 január 26-a és március 9-e között. A magyar várostörténetnek az Árpád-korban — írta Házi Jenő — csaknem kizárólagos forrása az oklevél, és az új országhatárok között Sopron az egyetlen város, amelynek középkori írásos emlékei megmaradtak. A gazdasági viszonyok súlyossága ellenére a lakosság áldozatvállalásával és a törvényhatósági közgyűlés támogatásával már 1921. márciusában megjelent a Házi-féle 13 kötetes oklevéltár első kötete. Házi Jenő a bevezető részben elmarasztalja a megelőző nemzedékeket, hogy a békés időben nem végeztek adatgyű jtő munkát. 3 ^ Sopron múltjának ismeretét nem csak a hazai politikai, hanem különösen művelődéstörténeti szempontból tartotta fontosnak. Hangsúlyozta, hogy a város történetét csak akkor lehet megírni, és csak az esetben van létjogosultsága, ha a kútfőket teljesen feltárják. Házi Jenő 1921-ben célul tűzte ki az összes oklevél, végrendelet, számadáskönyv, egyéb feljegyzések és levelezések kiadását 1526-ig bezárólag. Ennek megvalósítása egy élet munkáját tölti ki, de a fáradtságot feltétlenül megéri, mint ő maga is vallotta. Programját elfogadták. Az 1922. január 10-én tartott ünnepélyes törvényhatósági bizottság közgyűlése — a népszavazás szerencsés kimenetele feletti örömében — határozatilag kimondta, hogy a város történetét megíratja és a szükséges költségeket rendelkezésre bocsátja.(B.8.VIII.old.) Az első három kötet kiadása után a történészek közül Mályusz Elemér, a kitűnő történész-tudós fejezte ki afeletti örömét, hogy a város teljes okleveles anyaga megjelenik. (Századok. (Sz) 1925. 279.). Méltatta Házi Jenő vállalkozását, fárasztó, önmegtagadó munkáját, amely a középkori oklevelek százainak sajtó alá rendezését jelenti, „amelynek kedvéért le kell mondania az alkotás ébresztette csendes örömről". Méltatta a városi törvényhatóság és Thurner Mihály polgármester nemes áldozatkészségét, azt példaképül állította más, gazdagabb városok elé. Thurner Mihálynak vitathatatlan érdeme, hogy a 13 kötet kiadási költségeit a törvényhatósági bizottság tagjaival rendszeresen megszavaztatta. Házi Jenő a latin oklevelek közlését a MTA 1918. június 14-i ülésén hozott határozat előírása szerint végezte, míg a német nyelvűeket betűhíven közölte. Mályusz Elemér úgy látta, „hogy a regeszták pontosak s — ami nem csekély dolog — könnyen érthetőek és szépen vannak megfogalmazva." (Sz. 1922. 566.). Ellenben Kring (Komjáthy) Miklós
