Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pelsőcz

pártviszály Ferdinánd és Szapolyai János, majd Izabella között, konspiráció, rablókalandok, elbukás, fölemelkedés. Mindezekben része volí Pelsőc várának a kéí Bebek révén, mig végre beťelť a mérfék. Ferdinánd király elkobozta Bebek György biríokaií és Pelsőc várát végvárnak nyilvániťoťťa, már amennyiben várnak volí nevezhető az osťrom alaťť megrongált erősség. És amiť Schwendi Lázár császári generális megkezdeti, azť a török bevégezte : 1567-ben véglegesen lerombolta a várai. Pelsőc vára fölött megkezdte munkáját az enyészet, a vele oly szorosan összeforrott Bebek család is hát mintha nélküle nem tudott volna főbbé kellő talajra találni a föld hátán - kihalf. Perényi Ferenc nejének, Bebek Katának révén ugyan vegefált még egy ideig női ágon, de bizony a rohanó idők követelménye az volt, hogy Pelsőc vára ne támadjon fel többé halottaiból: ma már alig van valami nyoma. Vára helyett a község szerepelt tovább a közélet terén, amennyiben II. József császárig a vármegye székhelye volt. Most Pelsőc csöndes hely. Csak néha csendülnek meg titokzatos hangok körülötte. Van határában egy negyven öl mélységű üreg, melyben ha követ dobnak, úgy cseng az, mintha üvegfalhoz ütődnék. Finom, a mélyből jövő hangok. A vár ezer és pár száz éves múltjának cizelálf hangjai, melyek hozzár.k, az epigón utódokhoz szólanak. - 282 - (|