Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ajnácskő

— Pohárnok Isťvánnak. — Úgy? — nyújtotta meg a szói gúnyosan Zsigmond — elajándékoztad. És mivel fizettél te ez ajándékozásért? Na hát biztositlak, hogy sem te nem kapsz tőlem többé várat, sem Pohárnok István ifjuúr nem fog megmelegedni Ajnácskőn. Úgy is lett. Zsigmond elvette Pohárnoktól a várat azon a címen, hogy azt csak ideiglenes használatra adta a királynénak, tulajdonképen tehát az övé az és ő rendelkezik vele. Miután pedig állandóan pillanatnyi pénzzavarral küzködött, egyszerűen becsapta a várat: zálogba adta Pálóczy György esztergomi érseknek. A Pálóczy család a mohácsi vészig biría Ajnácskőt a zálog jogán. Ekkor azonban Borbála királyné egykori puha fészkének képe ugyancsak megváltozott, mert Balassa Menyhért fészkelte be magát abba marcona népével. Ez az izgága és megfékezhetetlen főúr sok gondot adott úgy I. Ferdinándnak, mint Izabellának. Mindkettőnek nagyon fájt a foga Balassára, vagy hogy inkább Ajnácskőre. Sikertelenül, mert ez nagyon jól őrizte várát. Azonban mikor egyszer megint valamelyes nagyobbszerü zsákmányoló portyázásban ludaskodoft hadaival távol vidéken, a török kileste ez alkalmat és igy morfondírozott : — Ez a vár tulajdonképen senkié. Mert Ferdinánd és Izabella nem tudnak hozzájutni, Balassa pedig bitorolja. Miért ne legyen hát az enyém ? Szólt és bemasirozott Ajnácskő várába. Balassa Menyhért dühöngött és toporzékolt várának elvesztésén s haragjában azt követte el, amit állhatatlan naíurájáfól bizony éppen senki sem várt volna : végleg Ferdinándhoz pártolt. — Ej, ej bátya — mondták neki cimborái — furcsán fog rajtad lötyögni a német buggyos. — Lötyög ahogy lötyög. Mi gondod rá, te málészáju ? Fölhúzom én még a bakó vörös habitusát is, ha így kerülhetek vissza váramba. De bizony nem került abba vissza. Tuszkolta ugyan Castaldo generálist, hogy menjenek már Ajnácskő ellen, de ez meg a végleges megállapodás ellen huzakodó - 304 - (|