Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

9 Ady Endre A Aachs Mihály; Ács (?, 1646 - Nemescsó, 1708 körül) : egyházi író. Az 1660-as években Tü­bingenben, majd Győrött tanult, ev. papként a pietizmus úttörői közé tartozott. Később Thö­köly Imre tábori papja volt, 1686-tól Keme­nesalja különböző ev. egyházaiban szolgált. Leghíresebb műve a Zengedező Mennyei Kar c. többször kiadott énekeskönyve, amely új korszakot nyitott a magyar ev. énekköltészet­ben. — F. m.: Arany lántz (imádságoskönyv, Lőcse, 1696); Boldog Halál Szekere (Strass­burg, 1702). írod. Payr Sándor: öreg A. M. (Ev. Egyház és Iskola, 1898); Csonkás Mihály: Adatok egyik vitézi énekünk hősének életéből (Irodalomtör­téneti Közlemények, 1956). cs Abonyi Árpád (Barsszentkereszt, 1865. szept. 11. — Bp., 1918. júl. 25.): író, hírlapíró. A gim­náziumot és a jogot Kolozsvárott végezte. — F. m. : Novellák (1894); A Zách-család (dráma, 1895); A század gyermekei (elbeszélések, 1900); A vörös Regina (regény, 1918). cs Ács Mihály; Aachs, if j. (?, 1672 - Bártfa, 1711. febr. 2.) : egyházi író. Tanulmányait Németor­szágban végezte. 1706-ban ev. lelkész lett Rozsnyón, majd iskolaigazgató Bártfán és pré­dikátor Kassán. Vallásos és történelmi műve­ket írt. — F. m.: E siralom földén (halotti be­széd, Rozsnyó, 1708); Magyar Theologia (Bárt­fa, 1709). Írod.: Sólyom Jenő: A két A. M. életrajzához (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963). cs Adányi András (Dormánd, 1716. dec. 28. — Esztergom, 1795. okt. 13.) : egyházi író. Tizen­kilenc éves korában belépett a jezsuita rend­be, s előbb Kassán, majd Nagyszombatban tanított. — F. m. : Fastorum Hungáriáé (költe­mény, Kassa, 1742). cs Adorján Boldizsár (Gor tv akis falud, 1820 — uo., 1867. júl. 13.): költő, író. Barátja volt Petőfi­nek és Vörösmartynak, mindketten írtak hoz­zá verset is. Az ötvenes években törvényszéki ülnök volt Rimaszombatban. Verseit és el­beszéléseit a következő lapokban közölte: Athenaeum, Regélő Pesti Divatlap, Életképek. Hátrahagyott műveit a gömöri levéltárban helyezték el. írod.: Lauka Gusztáv: Múltról a jelennek (1879); Wallentinyi Dezsőné: Levelek A. B. le­velesládájából (Irodalomtörténeti Közlemé­nyek, 1917). cs Ady Endre (Érmindszent, 1877. nov. 22. — Bp., 1919. jan. 27.): a 20. sz. egyik legnagyobb ha­tású magyar költője, a Nyugat-mozgalom ve­zéregyénisége. 1910 nyarán töltött Ó- és Üj­tátrafüreden és Csorba-tón néhány hetet. Csorba-tón írta A föltámadás szomorúsága c. versét, melyben a tátrai tájnak fontos motivá­ló szerepe van. Földessy Gyula emlékezése szerint A. 1911-ben ezt a versét addigi leg­nagyobb alkotásának nevezte. A nemzetiségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom