Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
ben Wahlenberg György svéd botanikus kutatta át a hegységet és Götí ingában 1814-ben megjelent »Flora Carpatorum principalium« cím alatt ismertette annak növényvilágát, öt évvel később Beudant francia geológus vizsgálta meg a vidék kőzeteit és »Voyage mineralogique et géologique en Hongrie, pendant année 1818 Páris« című hatalmas művében hívta föl a tudományos világ figyelmét hazai ásványföldtani viszonyainkra. A nevezett tudósokat tanulmányutjaikon, mint a hegység alapos ismerői: Genersich Ke reszté ly késmárki lelkész, maga is jeles mineraíogus és Mauksch Tamás nagyszalóki lelkész, a Tátra-vidék fáradhatatlan botanikusa kalauzolták. Az előbbi »Reise in die Karpaten 1897«, az utóbbi »Wegweiser durch die Zipser Karpaten« című- munkájában örökítette .meg nevét. Ugyanebben az időben jelfcs magyar tudósok, mint Asbóth János és Berzeviczy Gergely tettek nagyobb kirándulásokat a Tátrában, melynek eredményeiről érdekes leírásokat közölitek. A XIX. század húszas éveiben Ritter Káro fy berlini egyetemi tanár, 1827-ben Sydow Károly és Hartlaub Gusztáv német kutatók járták be a hegységet, könyveikben magasztalván annak páratlan természeti szépségeit, a harmincas években pedig Still Jakab alsó-erdőfalvi tanító járult nagy mértékben a Tátra megismeréséhez. Kirándulásaiban, néhány zerge-vadász kíséretében, a Felkai völgyön át ; bekalandozta a Felkai-tó-, Gránit fal-, Lengye! nyereg-, Felkaicsúcs környékét s túrája koronájaként elsőnek mászta meg a Gerlachfalvi-csúcsot. 1842-ben B lasy Ede, a Poprád folyását követve, a Menguszfalvi völgyön át hatolt a hegységbe és elsőnek mászta meg a 2505 méter magas Tengerszem-csúcsot. Ugyanebben az évben adta ki Re y em hol Károly »Vierzehn Tage in den Karpaten« című érdekes tanulmányát, mely sokáig gyakran forgatott könyve volt a Tátra-járóknak. A magyarországi politikai viszonyok, nevezetesen az 1848—4.9iki szabadságharc, majd ennek leverése után, az évtizedekig tartó abszolutizmus hosszú időre elterelték a közfigyelmet a Tátráról, noha még ebben az időiben is idegen nemzetbeli tudósaink részéről, elég intenzíven folyt a kutató munkà s elég gyakran jelentek meg idevonatkozó dolgozatok. Az 1842-ben, Tátrafüredén létesített fürdőépületet részben a föntebb érintett politikai viszonyok, részben pedig nehéz megközelíthetősége miatt, igen gyéren látogatták. A helyzet csak 1871-ben változott meg, mikor is megnyílt a Tátra-alját átszelő Kassa— O derbe rg i vasút s a Tátra szépségeinek, tudományos értékeinek propagálására, felkutatására, 1873-ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület. Ettől az időtől kezdve rohamos fejlődés mutatkozik. Kocsiútak, gyalogösvények, üdülőtelepek, menedékházak épülnek. Föllendül a turista-élet, hegymászás, irodalom, tudományos kutatás és ezek eredményeinek földolgozása. 1875-ben megépül a Tarpataki-, 1876-ban a Felkai-, 1878-ban a Zöldtavi-völgyeket hozzáférhetővé tevő út. 1885—1893 évek között, a Csorbatótóí-Tátrafüredig vivő Klotild- és a Tátrafüredtől-Bar— 490 — 30
