Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

tangligetigi vezető Márja Terézia-út, mely összekötötte a Tátra minden nevesebb üdülő és fürdőtelepét. Ezt a 35 kilométer hosszú útat 1912-óta villanyoson lehet bejárni. A Kassa—Oderbergi vasút Csorba állomásától a Csorba-tóhóz, valamint Poprádról Tátrafüredre s innen a Tarajkára, fogaskerekű vasút vezet. Az alsó régió mindén pontját ma már kocsiút köti össze. Jelzéssel ellátott gyalogút pedig fölvezet a hegység mindén érdékesébb pontjára, sőt a legmagasabb csúcsokra is. A turisztika föllendítésére már a hetvenes években kezdtek menedékházakat építeni, igy a Tarajkán, Csorbatónál 1875-ben. A Zöld-tónál 1878-ban. A Felkai és Poprádli-ta vaknál 1879-ben. A nyolcvanas és kilencvenes években épültek: a Mühímann-menház a Koprova-völgyében. A Poprád-tavi menház a Menguszfalvi-völgyben. A Sziléziai-menház a Felkai-tó partján. A Hosszúfalvi-menház a NagyTarpatak völgyében. A Téry-menház az öttónál. A Karbunkulustoronymenház a Zöíd'-tónáf. ~A Votruba-menház a Fehértavak melfett. A Halastavi-menház a lengyel Halastó partján. A Roztoka-menház a Bialka-völgyben és a Stayece-menház a Morskye-Oka, vagyis a lengyel Nagy-Halastó partján. Ezeken a menedék-házakon kívül, elszállásolást és szerényebb élelmezést talál a természetjáró a Tátra erdőőri házainál is. Ilyenek vannak Podbanszkóban, a Béla-patak partján, á Koprová és Tycha-patakok összefolyásánál, a Magas-Kriván északi leszakadásánál, a Belanszkó-patak mellett, a Késmárki jtatónál, a Mária Terézia úton, Matlárháza és Barlangliget között, az északi Tátrában pedig a Roztoka-pataknak a Bialkába való torkolásánál, továbbá a Jávorinában és Podbanszkóban. Egyszerű védőkunyhók találhatók a Felxaivölgyben, a Kőpataki-tó alatt és a Zöld-tó völgyében. A tátrai nyaraló és üdülőtelepek közül 1871-ben létesült Tátrafüred. 1876-ban a Szentiványi Csorba-tó telepe. 1881-ben Alsótátrafüred. 1883-ban Barlangliget és Tátraháza. 1884-ben Matlárháza és Tarpatakfüred. 1885-ben a Zergeszálló. 1888-ban íátraszéplak. 1891ben Felsőhági. 1892-ben Tátra'omnic. * Poprádnál vonatra ülünk, hogy gyorsabban érhessünk Csorbára és innen közelítsük meg a Tátra csodaszép pontjait. A vonat robog. A szepesi fennsík közeli-távoli tájai körben látszanak forogni. Az ablak keretében gyönyörű képek sora bomlik. A futó erdők hamvas zöldjéből balról Szepes-Teplic, jobbról Batiz és Gerlachfalu házikói fehérlenek. Helyenkint szétterül a völgy. Majd összeszorul. A vonatta! erdők, magános fák, pázsitos hegyoldalak, karámok, legelésző nyájak, hol közelebb, hol távolabb futnak versenyt. Mint a kaleidoszkóp szeszélyes képei űzik, hajtják egymást és hol remek távlatú tájékokat, hol összeszorult, egymáshoz hajló, áthatolhatatlannak látszó szikiaszorosokat mutagotnak. A vonat robog. Prüszköl. Fúj. Zakatol. Hol egyenesen vágtat, hol kígyószerűen kanyarog. A csorbái kapaszkodónál fáradtan, kimerülten liheg. Majd' hosszan, vontatottan megszólal a gőztülök és a — 491 — 30