Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 179 hasonló területei; saját néprajzát tárgyaló témák; sajátos zene- és népdalmúltjának, s jelenének kérdései; az irodalomtörténet terén a nemzeti kultúrára vonatkozó bármilyen probléma; a többségi nemzet irodalmát és a nemzeti kisebbség témáit közösen érdeklő problémák; a nemzeti kisebbség sajátos irodalmi kérdései. A kisebbségi tudományos kutatás érinthet általános tudományos kérdéseket, de ezeket rendszerint — amint már említettük — csak a többségi tudományos intézmények keretén belül tudja megoldani, mivel sajátos tudományos berendezései, intézetei nem állnak a rendelkezésére. Ez elsősorban az egzakt tudományokra vonatkozik (matematika, kémia és egyéb természettudományok). Az egyes kutatott szakterületek kiterjedhetnek a legszélesebb területekre, akár a nemzeti kisebbség nyelvén, akár a nemzeti többség nyelvén kerülnek publikálásra, mint például a nemzeti kisebbségi szerzők munkái valamilyen többségi intézmény keretében kerülnek feldolgozásra, témájuk általában nem kisebbségi kérdéssel foglalkozik (pl. az egzakt tudományokban), vagy a kisebbséget mint olyat érintő tárgykörökben (pl. történelmi kérdések). Ahol ilyen háttérintézményekre nincs feltétlenül szükség, ott az illető tudományos kutató — a kisebbség tagja — bel- és külföldi forrásokra és segédeszközökre támaszkodva önmagában végezheti el a tudományos kutatást. Név szerint a következő szakterületek képezhetik az önálló kutatás területét: általános történelem, általános gazdaságtörténet, az egyes szakterületek történelme (művészettörténet, orvos- és gyógyszertörténet, zenetörténet, régészettörténet) a nemzet többségi nemzettel való kapcsolatos történelme, néprajzi és zenetörténeti vonatkozások, a történelmi kutatások különleges ágazatai (vízrajzi történet, kereskedelemtörténet). Mindezen területeken a kutató önmagára utalva segédeszközök igénybevételével, mint könyvtárak, levéltárak, szaktársaival való levelezés és szakirodalom bevonásával végezhet saját kutatásokat és önálló, sajátos végeredményekhez is eljuthat. A nemzeti kisebbség tudományos munkássága nemcsak saját megismerését gazdagítja, hanem az egyetemes tudományt is, szervesen bekapcsolódhat a nemzeti tudományosság fejlődésébe, a nemzeti tudat formálásába, hidat építhet a nemzeti többség tudományos életéhez, különösen, ha az illető a nemzeti többség nyelvén jelenteti meg értekezéseit, munkáit. A nemzeti kisebbség tudományos munkássága összegezve három irányba hathat: 1. a nemzeti kisebbség művelődését, ismeretbeli növekedését eredményezheti; 2. gyarapítja az anyanemzet kultúráját, egyben megszilárdítja az anyaországi tudományos fejlődéshez fűződő vonatkozásait; 3. amennyiben a földrajzi adottság és a közös múlt és jelen taglalásával foglalkozik, a többségi nemzet tudományos munkájába is belekapcsolódik, ahol ezáltal megalapozza önálló helyét a többségi tudomány művelés keretében. 2) Az alapkutatásra épülő tudomány és az ilyen alapon végzett regionális, helytörténeti kutatás elsősorban a nemzeti kisebbség önmegismerését szolgálja; megismerteti a nemzeti kisebbség sajátos jellegét, saját problémáit az egyes szakterületeken. Arra a kérdésre válaszol, hogy a nemzeti kisebbség saját létét illetően mit mondhat magáénak, de ezen felül meghatározza azt is, ami saját nemzetéhez köti, valamint, ami a többségi nemzettel közös. Hogy egy jellemző példát említsek: az egykori nagyszombati egyetemmel összefüggő kérdések éppenúgy érintik az anyanemzet múltját, mint a többségi nemzet múltját. A helytörténeti kutatás általában ugyanolyan jellegű: vonatkozik a nemzeti múltra, a nemzeti többség múltjára és a kisebbség múltjára egyaránt. A tudományos népszerűsítés együtt jár a szorosan vett tudományos munkával, a tudományos munka eredményei ilyen módon jutnak el olyan körökbe, ahol fontos az illető tudományos eredmények megismerése, amelyek egyébként szigorú tudományos megfogalmazásban nem