Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Kardos István: Körtvélyes-Hárskút
a) Szerintünk a Hárskút nevéhez kapcsolt monostor történelmének vizsgálata jócskán meghaladja helytörténeti jelentőségét. Ismeretében fény derülhetne valamelyik egyházi rend (valószínűleg a bencések) északi irányú hatáskörének kora középkori kiterjedésére, s talán pontosítaná a településrendszer fejlődésére vonatkozó ismereteinket is e térségben. A föltárt építmény kiemelt jelentősége abban van, hogy fennmaradt kora középkori műemlékeink közül minden bizonnyal az egyik legrégibbről van szó, s ez megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást parancsol! b) Ha figyelembe vesszük, hogy a Torna patak völgyében, Méhésztől északra a Várdombon a 12. században királyi vár (sárvár? — az első tornai vár) volt, Görgőn királyi kastély (vadászkastély?), a körtvélyesi kápolna helyén korai templom, Hárskút térségében pedig királyi alapítású monostor és királyi kastély — mindez hajlamossá tesz bennünket annak a véleménynek az elfogadására (V. Jankovič), mely szerint Torna és környéke már a királyi várrendszer kialakulása előtt jelentős királyi szállás volt. Ezért a hárskúti monostor kapcsolatait ajánlatos keleti orientációval Torna irányában keresni. c) A monostor levéltári azonosításának teljes sikertelenségéről már szóltunk. Az eredménytelenség oka most már nyilvánvaló: az akkor még nem létező Hárskút község nevének nyomán meddő próbálkozás a monostorra vonatkozó eredeti okmányt keresni. Úgyszintén balgaság a Mellei fontis, Monasterium Mellei fontis („mézforrási monostor") névhez kapcsolni, hiszen Hervay Ferenc kutatása nyomán tudjuk, hogy az tévedésen alapul. A jövőben más úton kell járni a kutatásban. A templom és a monostor épületeinek (nyomai ott vannak a templomkertben!) 2 4 komplex vizsgálatán túl ajánlatos alaposan tanulmányozni azon magyarországi bencés monostorok, apátságok fellelhető okiratait, amelyeket az egyetemes és az egyháztörténet mindeddig földrajzilag nem határozott meg (van belőlük jó néhány). E vizsgálat során a Tornához való kötődést mindig figyelemmel kell kísérni! A levéltári anyag további kutatása a témakör egyes vonatkozásaiban eredményes volt. Áttanulmányoztuk a még fennmaradt katasztrális térképeket, 25 s meglepődve tapasztaltuk, hogy az egyik térkép a falu nyugati részén, a Csermosnya bal partján elterülő, ma már lakóházakkal beépített határrászt „Királyházi kis földnek" nevezi. Egy még korábbi térkép, mintegy kiegészítve a másikat, az előbbi mező szomszédságában „Királyházi alsó földeket" és „Királyházi felső földeket" jelez. A helyi lakosság már alig ismeri e határrészek nevét (az idősebbek is csak rákérdezés után emlékeztek), ám annál inkább ismerik a „Királyház" nevű határrészt, amely az előbbiek tőszomszédságában van, déli irányban, Hárskúttól mintegy 1,5 km távolságban. Pontosan ismerik annak a ma már csatornázott forrásnak a helyét is, amelynek Királykút a neve, s a Királyház kellős közepén volt. A lakosság e dűlőnevek eredetéről mit sem tud. Arra sem emlékeznek, hogy Király vezetéknevű tulajdonosa lett volna e földeknek. Ezek szerint gondolhatunk arra, hogy e határnevek kapcsolatosak az 1243-as adománylevélben dokumentált királyi kastéllyal. A helyi terepviszonyok alapos szemléje után (figyelembe véve a Csermosnya szeszélyes áradásait is) föltételezhető, hogy az a bizonyos királyi kastély, amelyhez IV. Béla föltétlenül ragaszkodott és a monostor területével egységben megtartott, a Királyház nevű lápos határrész délkeleti részén, a Szilicei-fennsík északi lábánál kiemelkedő két domb valamelyikén volt. Ez a kérdés is megérdemelne egy előzetes régészeti szondázást! 25
