Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században

vámszedőknek, hogy Komárom lakosait kiváltságaik ellenére háborgassák. 1465-ben Mátyás újra biztosítja a polgároknak a szárazon és vízen való szabad közlekedést, és megtiltja az esztergomi és budai vámosoknak a komáromiaktól való adó- és vámszedést. Ugyanezt tiltja meg — utoljára a Hasburgok magyarországi trónra lépése előtt — II. Lajos 1518. március 6-án (eredetijük a KÁJL-ban található). 12 Magyarország története, id. kiad., I., 135. 13 Takáts Sándor: A dunai hajózás a 16. és 17. században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (a továbbiakban: MGtSzle) 1900, 193—222. 14 Schack Béla: i. m. 233. 15 1689—1699 között 15 643-at, 1709-ben 700-at vettek meg kereskedőink azokból a hajókból, amelyeket Bécsben az árumegállítási jog alapján kiürítettek, és nem vontattak feljebb a Dunán (Schack Béla: i. m. 234.). 16 Nagyszombattal később is igen jók voltak a komáromiak kapcsolatai. A kereskedők közül pl. Péchy János 15 évig járt oda. Báránybőröket szállított, általában 2-3 ezret, de egy alkalommal 9000 bőrrel indult útnak. Sem hídpénzt, sem vámot vagy italpénzt nem kértek tőle, elég volt bemutatnia a komáromi salvus conductust. Izsák János egy alkalommal 80 ökröt adott el, Vály Miklós pedig „egynihan karika (hordó) halat" árult Nagyszombatban (Rovács Albin: Komárom kereskedése Nagyszombattal háromszáz évvel ezelőtt. Komáromi Lapok 1904, 1—2. sz.). 17 Takáts Sándor: Naszádosok vagy vízihajdúk. Komáromi Lapok 29. évf. 46—50. sz.; Csonkaréty Károly: Hadihajók a Dunán, Bp. 1980. 18 A rác elnevezés alatt az összes délszláv nemzetiségűeket (Rasciani) értették, köztük az albánokat, a macedónokat és a horvátokat is. A naszádos katonák közt harcoltak főképpen, de ha bárhová zsoldos katona kellett, szívesen jelentkeztek. A hódoltság alatt a Duna melléki városokban telepedtek le. A budai Rácváros mintájára már a 16. század derekán Komáromban is Rácvárosnak nevezik a legrégibb erődítmény (öregvár) déli oldalán levő pár utcát. A bevándorlás később is tartott, de akkor már a rácok magyar neveket vettek fel (pl. Buday, aliter Rácz). Komáromban utcát is neveztek el róluk (a mai Steiner Gábor utca). 1754-ben épült templomuk ma is fennáll, benne figyelemre méltó egyházművészeti kiállítással. 19 KÁJL, Városi jegyzőkönyv II., 263., 265. 20—23 Uo. 40., 61., 78., 144., 149., 206., 212., 262., 282., 146., 271., 277., 231., 240., 286. 24 Takáts Sándor: A komáromi harmincadosok dolga a 16—17. században. Komáromi Lapok 1899, 1—4. sz. 25 KÁJL, ún. Alapy-hagyaték (benne a kereskedelemre vonatkozó feljegyzések; idézi a forrásokat is, amelyeket mi zárójelben közlünk). 26 Uo. (Bécs, volt közös pénzügyi levéltár, Hung. fasc. 14366) 27 Takáts Sándor: Rajzok a török világból, Bp. 1916, II., 161., 163. 190