Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
röviden nem térnénk ki a sziget két oldalának vízrendszerét harántosan összekötő Karcsa táji vízhálózatra. Ez a vízrendszer tulajdonképpen a Karcsa falvak területét keresztül-kasul szántó kisebb vizek tömkelege. Tekintettel arra, hogy e vízrendszer részletes ismertetése egy önálló monográfiát is megtöltene, csupán a 15. ábránkon mutatjuk be a rajzát. A szigetek száma meghaladja a Karcsa falvak koronként változó számát. Ezért volt lehetséges, hogy egy-egy Karcsa falu esetleg több, egymással nem is határos szigetet számláljon területéhez. 169 Megjegyezzük, hogy a Karcsa táji vízrendszer a Dunaszerdahely város területébe olvadt történelmi falvak némelyikének, sőt magának Szerdahely vásároshelynek is a déli határát alkotta. Ezekkel a Dunaszerdahely mai határába eljutó vizekkel a kérdéses falvak történetében részletesebben is fogunk foglalkozni. 17 0 Még egy fontos megjegyzést kell tennünk. A Karcsa táji vízrendszer Süly és Felbár közt a Cseles folyótól kapta a vizét. Miután ez a víz szétágazott a Karcsa falvak területén, a Tejed falvak táján ismét egyesült, hogy a Csalióba torkolljon. 17 1 A sziget vízrajzi rendszere is arra utal, hogy a Csallóköz legmarkánsabb és legnagyobb vízbőségű folyója az északi oldalon haladó Csalló volt. A Csalló nagyobb vízbősége nem csak a kiszakadás helyénél megszerzett nagyobb vízmennyiségre épült. A déli oldalból kihasadó ágak is több helyen gazdagították. Ezek közül a Csalló vizét gazdagító ágak közül külön meg kell neveznünk a Grösslinget (a XIX. századi Mühlauer Donaut), a, Wartlingot (a mai Kis-Duna Vereknye feletti szakaszát), és természetesen a Karcsa táji vízrendszert. Kétségtelen tehát, hogy a középkori fő Duna a Csallóköz északi oldalán haladt. 5. A mai Csallóköz területén a XIII. századig történt vízrajzi változásokat kiváltó fontosabb természeti törvények Az utolsó háromszáz esztendőben az egyre nagyobb méretű vízrendészeti munkák következtében a Csallóköz vízrajzi alapképe viszonylagos állandóságot mutatott. Ennek legfőbb jellemzője a sziget déli oldalán folyó ,Nagy'-Duna és az északi oldalt határoló ,Kis'-Duna. Térképészetünk felvirágzásának kezdetén — melyet Lázár deák 1528-ban kiadott részletes Magyarország-térképéhez szokás kapcsolni — az említett két Duna-ág egymáshoz való viszonya látszólag igen közel állt a mai képhez. Ezek nyomán történetíróink, sőt természettudósaink is abban a semmivel sem igazolt feltevésben éltek, hogy a Duna csallóközi szakaszán az elmúlt kétezer esztendő alatt a főmeder mindvégig a mai helyén, a sziget déli oldalán haladt. 17 2 Éppen ezért tudatában vagyunk annak, hogy a csallóközi fő Duna-meder fentebb ismertetett vándorlásainak története egyesek riadalmát és idegenkedését fogja kiváltani. Különösen azok részéről várható ilyen megnyilvánulás, akik ókori és kora középkori történeti feltevéseiket a mai vízrajzi viszonyok múltba vetítésére építették. Ezek nyilván nem fogják keresni e mederváltozások természeti törvényekben rejlő, szinte magától értetődő okait. Éppen ezért a fontosabbak közül néhányat röviden felvázolunk. Igen meggyőző lenne, ha az Ős-Duna kialakulását, a Csallóköz 99
