Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
a mederszakasznak Dunára való átnevezését annál inkább, mert az eredeti, Gellér—Gadóc-puszta közti ősi meder megszűnt. 16 0 Itt meg kell jegyeznünk, hogy Angellino Dulcerti már említett, 1325—1339 közt készült térképe (az 5. képen) kiválóan ábrázolja a Csallóköz meg a Vágköz egykorú helyzetét, melyet a 8. ábrán a mai térképészeti ismeretek szintjén is bemutatunk. A Duna Gellér—Gadóc-puszta—Komárom közti régi medrének felbomlása tehát 1075 után és 1237 előtt, nagyjából a XII. század folyamán történt meg. Nagy Károly Győr és Vének közti átkelése a Rábán azért volt célszerű, mert a Cseles már az ókorban is Véneknél ömlött a Rábába, s a rajta való átkeléssel nem takarította volna meg a Rábán való átkelést. Egyébként a Cseles torkolata a Rába torkolatától mintegy 24 km-re, tehát egy egész napi járóföldre sem volt. A XII—XV. század közt tehát a régi Csallóköz északi oldalán haladó fő Duna-ág először Apácaszakállas magasságában hasadt ketté — ezért szűnt meg itt a Csalló név —, majd e két ág Gellér táján egyesült, hogy rövidesen három fő- és számos kisebb ágra szakadva, az ókori Rába Vének utáni medrét elfoglalva új, egységes Duna-mederben egyesüljön. F/ A régi Csallóköz XIII. századi vízrendszere A fentiekben megismerkedtünk a mai Csallóköz területét alkotó, a XV—XVII. század folyamán megszűnt tájegységek, a régi Csallóköz, a Vágköz és a Csilizköz vízrajzi történetével. Eddig arra törekedtünk, hogy bemutassuk a jelentősebb Duna-ágak alakulásának egyedi történetét. Rajtuk keresztül viszonylag jól megismerhettük a két utóbbi tájegység főbb vonalait. A régi Csallóköz vízrendszerét azonban csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az egyes — már tárgyalt — Duna-ágaknak a hajdani sziget keretében elfoglalt helyét és szerepét, illetve azok egymáshoz való viszonyát. Ügy véljük, hogy a leghelyesebb, ha mondanivalónk lényegét ábrán mutatjuk be. Ezt a célt szolgálja 15. ábránk, amely a régi Csallóközön kívül a sziget egész mai területét is felöleli. Ezen az ábrán megtalálható minden víznév, amely fentebb és ebben a részben előfordul. A pozsonyi szigetvilágot, amely a Csallóköz nyugati csúcsa előtt fekszik és a 15. ábrán eléggé kis méretű, a 11. ábrán külön is bemutatjuk. A régi Csallóköz vízrendszere a Duna két — északi és déli — fő irányba folyó vizének többrendbeli széthasadására és ismételt egyesülésére épült. Ezt a kettőszáznál több kisebb-nagyobb ágat felölelő középkori vízrendszert lényegében három könnyen felismerhető egységre bonthatjuk: 1. Az északi vízrendszerre, vagyis a fő ág vízrendszerére, 2. a déli vízrendszerre és 3. a kettőt harántosan összekötő Karcsa táji vízrendszerre. Az északi vízrendszert, vagyis a főág vízrendszerét főképpen a hosszú erek jellemzik. Tengelyük a Csalló folyó volt, amely Pozsonyban a Vödric-kapunál szakadt ki és Apácaszakállasnál kettéhasadással szűnt meg. A Csalló vízrendszerének legkiemelkedőbb tagja a Pályázó 97
