Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Magyar irodalmi szemle - Sebesi Ernő: Az eperjesi ev. Kollégium (Gömöry János könyve)
A sziget nem annyira kerekded és finoman kidolgozott munka, mint az Idegen emberek vagv újabb munkái közül a Szegénység iskolája vagy akár a Csutora. De finomabb ötvözetben ennek a műnek a drágakövei túlságosan kirívóak lennének, könnyedébb elbeszélő stílus nem illene ehhez a komor történethez. Márai Sándor írói munkásságának elbírálásánál szeretik újságírói munkásságát kihangsúlyozni. Ám legyen. Márai Sándor a lélek legkülömb riportere akkor is, aki a témák gazdag változatával nvújt művészi élményt. Ez a változatosság a lélek küzdelmét mutatja, az író látomásainak tapogatózását valami felé, ami Márai legfőbb írói munkája lesz majd. A léleknek ebből a forrongásából ekkora termékenység és írói készség mellett bizonyára megszületik majd az a munka, amelyet minden író meg akar írni egyszer életében. Ha nem lesz annyi sietség benne, annyi türelmetlenség, hogy az ötvözés lassúbb menetű munkáját is elvégezze, bizonyára jelentős értéke lesz a magyar literatúrának — Nyugat feléi MARÉK ANTAL dr. AZ EPERJESI EV. KOLLÉGIUM 1531—1931. Gömöry János könyve. Ritka lelkiismeretességgel mélyedt bele Gömöry János az eperjesi ev. kollégium történetének tanulmányozásába, hogy az országos hírű intézet négyszáz éves jubileumát méltóan megünnepelje. Alapos történetírói készséggel, a források adatainak gondos mérlegelésével, a különböző korok történetének ismeretével vezet végig a kollégium négyszázéves történetén. Emelkedett felfogása, puritánsága fénylik át a könyv lapjain. Egy nemes karakter és elfogulatlan kutató elme manifesztálódik az egyes fejezeteken végig és stílusának minden homálytól mentes világossága a legbonyolultabb eseménytorlódásokon át is könnyűszerrel vezeti az olvasót. Mozgalmas történelmi korszakok légkörébe van a sok adat beleágyazva és amikor a kronológiai szövevényen keresztül elérkezik II. József történelmi látogatásához, eddig hűvös tónusa átmelegszik, prózája lirába szárnyal s az objektív történetíróban felismerjük az érző, melegszívű embert. A Hazslinszky—Vécsey—Ludmann triász érdemeinek megörökítése után hiányérzetünk támad: Gömöry János hervadhatatlan érdemeit kellene tárgyalnia valakinek . . . Csak őbenne lehetett annyi jóleső önfegyelem és tapintat, hogy a történelmi fordulat kirobbantotta dinamikus események láncolatába is belevitte az egész tanulmányra jellemző igazságos állásfoglalást s csak így vált lehetővé, hogy a kollégium történetének megírását egy sub spécié aeternltatis szemléletébe beállítva, harmonikusan zárja le a nagymultú Iskola ismertetésének aktáit. Egy olyan Iskola története bontakozik ki könyvéből, amelynek nevelő hatása tanítványainak kulturális működésében ma is tovább sugárzik. Gömöry szép és tanulságos könyve hézagpótló és kultúrhistórial értékű. SEBESI ERNŐ.
