Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés

tika sokszor szinte nyugtalanítóan dinamikus térképzése alig van hatással. Komplikáltabb szentélyalakítások is csak elvétve fordulnak elő, így például a budapesti belvárosi plébániatemplomnál és a XV. században épült pompás kassai dómnál. Ez utóbbinak különös, legyezőszerű szentélyalakulata csak a messzi Braine-ben, az ottani Saint-Yved apátsági templomban talál rokonelrendezésre. Különleges templomtipus otthonos a mai Szlovenszkón. Itt kéthajós templomok épültek nagy számmal. A tömör, zárt kompozícióra

Lőcse. Szt. Jakab templom

való törekvés a templomok külsején is megnyilvánul. A támpillérekkel tagolt homlokzatok különösen a kisebb emlékeknél tárgyilagosak, nyugodtak, statikusak, szemben a francia vagy német emlékek dús, ég felé törő tagoltságával. A templomok szentélyében feltűnnek a XIV—XVI. századi szárnyasoltárok, amelyek nagy számmal maradtak fenn, különösen északon és Erdélyben, a legszebbek Lőcsén és Bártfán. Ez az oltárfajta annyira kedvelt volt Magyarországon, hogy egyes templomokban húsznál is többet állítottak fel