Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés
belőle. Készítésükre egész iskolák keletkeztek, melyeknek kutatása a fiatal magyar műtörténészek egyik kedvelt stúdiuma. A falusi templom e korban is megőrzi a románban megismert sajátosságait, de az új szerkezetek és formák elől sem zárkózik el. Átveszi a csúcsíves boltozást, a támpillért, a szögletes szentélylezárást, karcsúbb sokszögletes tornyokat épít. Alaphangulatát a magyar parasztság konzervatívizmusa mégis változatlanul menti át az új formákba. A falfestésben, az oltárokban csorbítatlan erővel nyilatkozik meg a magyar nép csodálatos naiv alkotóereje. Egészen különös templomtipust képviselnek az Erdélyben kialakult templomerődök. A XV. században mind gyakoribbá váló török betörések ellen való védekezés szükségessége hozza ezeket létre. Igen jellemző az egyház centrális helyzetére a középkor világképében, hogy a templomot, amely valóságosan is mintegy építészeti súlypontját jelenti a legtöbb középkori községnek, választják ki megerősített pontul. A templomokkal kapcsolatosan egész erődítési rendszerek épülnek ki. Támadás esetén itt talált menedéket a község lakossága, s egyszersmind a templom, féltett kincsük, büszkeségük is védve volt a törökök pusztító dühe ellen. Számos emlék maradt a késői gótikus időkből az erdélyi fatemplomépítésnek is. Ezek vízszintes gerendaszerkezettel épültek, a kőtemplomokhoz hasonló elrendezésben. Díszítésükben az ősi magyar faornamentika sajátságai ismerhetők fel. Különleges helyzetet foglal el Magyarország az egész európai művészettörténetben a renaissance el terjedése szempontjából. Magyarország volt az első ország, amelyben az Itáliából kisugárzó renaissance gyökeret vert. Olasz művészek közvetítésével már a XV. század végén meghonosodik. A XVI. század első évtizedeiből maradt olaszos renaissance-emlékek már
