Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Pap Ferenc: Jókai Mór és Gyulai Pál

— 70 — Jókai Mór és Gyulai Pál Irta: Pap Ferenc Az a tüneményes fejlődés, mely költői irodalmunkban a mult század közepe táján a lángelméknek és kiváló egyéniségeknek hosszú sorát hívta elő, valójában két irodalmi áramlatnak: a romantikának és realizmusnak diadalát jelenti. Az egyik széttörte a klasszikus formákat, az ész uralmával szemben az érzelem és képzelet jogait követelte, merész sejtelmekhez jutott el s forradalmi reformokat hirdetve, a nép nyelvén szólt a milliókhoz. A másik nein annyira a régi formák hiányait kereste, inkább a valóság mélységeibe merült el, ott kutatta a költészet lényegét, s forradalmi szelleme a valószerű ábrázolás tanulmányozásában higgadt meg. Ez irodalmi törekvések, melyek egymást néha segítették, néha támadták, élő tényezőkké alakultak át Jókai Mór és Gyulai Pál egyéniségében, hogy az ellentét fényénél az irodalmi küzdelemnek minden elemét megvillantsák a XIX. század második felében. Mindketten ugyanannak a kornak gyermekei, sőt majdnem ugyanannak az évnek szülöttei, de lelkük alkotására és szellemük irányára nézve teljesen különböznek egymástól. Jókai lelkivilágának uralkodó eleme a képzelet, mely a sivár jelent a mult fényével deríti föl s a jövőt a vágy tarka színeivel festi ki. Gyulait titkos erő ragadja folytonos bírálat felé, hogy szétoszlassa az önámítás ködét s a képzelődés délibábján túl feltárja a valóságnak birodalmát. Jókai képzelete saját önkényén kívül nem ismer határt ; nyitva áll előtte kelet és nyugat, észak és dél. Leginkább vonzza az erkölcsi életben a napvilág és mélység, az angyali tisztaság és ördögi gonoszság. Ezzel szemben Gyulai itéiő ereje maga a megtestesült fegyelem, kérlelhetetlen üldözője minden egyéni szeszélynek. Vizsgálódásainak köre az emberi lélek világa de kutató tekintetét csak a lélektan törvényei vezetik nyomrólnyomra. A két egyéniség irodalmi hatása is ellentétes. Jókai költészete irodalmunkban a romantikus képzeletnek legkáprázatosabb kibontakozása, Gyulai kritikáiból pedig a magyar realizmus törvénykönyve alakul ki.