Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Berzeviczy Albert: Jókairól
Jókairól Irta: Berzeviczy Albert „Az elmultakat tiszteletem tartja emlékben, a kortársakkal a szeretet egyesit s az uj nemzedéket büszke reménnyel kisérem. Viruljon, nőjjön magasra a szép szellemek hazai iskolája: a Kisfaludy Társaság!" E szavakkal felelt Jókai ötven éves irói jubileuma alkalmával a Társaság üdvözletére. E szavak meleg és közvetetlen kifejezői voltak a bensőségteljes viszonynak, mely őt negyvennégy éven át fűzte a Kisfaludy Társasághoz; azért csak negyvennégy évig, mert az 1849-iki katasztrófa után a társaság működése egész 1860-ig szünetelvén, csak ekkor volt módjában az abban az időben már hirneve, népszerűsége delelőpontjához közeledő költőt tagjai sorába iktatni. E korszaknak különösen első évtizedeiben évlapjainkon sűrűn találkozunk a Jókai Mór nevével; költemény, emlékbeszéd, irodalomtörténeti adalék, népmonda, korkép váltakozva jelölik közreműködését gyűléseinkben. De azokon a munkáin kivül is, amelyeket különösen a Kisfaludy Társaság hallgató- és olvasó-közönségének szánt, a magunkénak is tekinthettük irói munkásságát és irói dicsőségét, mint ahogy magunkénak tekintettük őt magát, s ő bennünket ragaszkodó társainak, tisztelőinek, nagy részben követőinek, közelebbi részeseknek tüneményes pályája örömeiben, diadalaiban és példaadó erejében, mely pályája bezárultát sirattuk húsz év alatt, eredményeit méltatjuk ma s hátra hagyott kincseit fogjuk nemzetünkkel s az egész művelt világgal egyesülve becsben tartani jövőben és mindenkoron. E pályának és egyéniségének szingazdag, vonzó és tanulságos képéből csak két vonást legyen szabad megrögzítenem: irói munkásságának és közéletünk fejlődésének kölcsönhatását s ami főleg e kölcsönhatás terén domoroďik ki és behatóbban méltatva még alig lett: Jókai szónoki egyéniségét. A magyar költészet és politikai közélet kölcsönhatásának fényes példáját mutatja nem egy költőnk pályája; egyiknek a nemzetébresztés munkájában volt nagy része, másik a szabadságért
