A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

ára. Károlyi és Kunfi azt remélte, hogy a demokratikus választás megszilárdítja a népköztársaság rendszerét. Garami látta, hogy a választáson az SZDP, bármilyen sok szavazatot kapjon, nem nyerheti el az abszolút többséget, és végső soron majd kisebbsége kerül a polgári pártokkal szemben. Ezért helyeselte a választás lebonyolítását, mint ami elejét veszi az osztályharc továbbéleződésének a szerinte időszerűtlen államosítások kiharcolásának, a szocialista forradalomnak. A baloldal viszont ugyanezen felismerés alapján közölte a kormánypártokkal: meg fogja akadályozni a választásokat, mert az antant-orientáció csődöt mondott, és Szovjet-Oroszországgal szövetséges munkáskormány kell.

Ezután március 17-én a minisztertanács ülésén a polgári miniszterek felajánlották lemondásukat. A Radikális Párt ennél is tovább ment: nyíltan hangoztatta, hogy a választáson az SZDP-t többséghez keli juttatni, mert csak szociáldemokrata kormány mentheti meg az országot a bolsevizmustól. Ezekben a napokban tehát a polgári pártok elmaradva a rohanó óráktól, nem voltak tisztában a munkásmozgalom erőviszonyainak alakulásával, azzal, hogy az adott helyzetben a szociáldemokrata kormány azonnal átcsúszik a proletárdiktatúra platformjára, ha nem akarja elveszteni a munkásosztály támogatását. A szakmák és üzemek dolgozói egymás után követelték a kommunisták szabadonbocsátását. Döntő fordulatot jelez a március 18-i csepeli határozat. A csepeli munkásság a Párizsi Kommün évfordulóján mondta ki a Magyar Kommün kikiáltását. A csepeli határozat után a munkásság, a fővárosi helyőrség többsége és velük a baloldali szociáldemokraták csatlakoztak a kommunistákhoz. Ebben a helyzetben nyújtotta át március 20-án Vix alezredes a de Lobit tábornok által aláírt, de Vix nevéhez fűződő hírhedt jegyzéket.

Vajon szükség volt-e még a proletárforradalomhoz e jegyzékre vagy e nélkül is megtörtént volna? A kérdésre csak azért nem lehet egyértelmű választ adni, mert maga a jegyzék is egy folyamat betetőzése volt. Károlyi harcias szatmári beszéde március 2-án már jelzi csalódását Wil- sonban, közeledési kísérletei Ausztriához, a Csehszlovákia elleni tervek új orientációra utalnak. A sajtóból kitűnik, hogy az úgynevezett Vix- jegyzék lényege már hetekkel előbb kiszivárgott. Tehát a jegyzék átadása nem váratlan fordulat, hanem az utolsó csepp, amelytől a pohár kicsordult. (Ha az összefüggő történelmi folyamatot mesterségesen elemeire bontjuk, azt mondhatjuk: a belső forradalmi válság feltétlenül elvezetett volna a proletárforradalomhoz március végéig, mindenesetre a választások előtt.) A Vix-jegyzék nélkül azonban lefolyása aligha lehet ennyire sima. A burzsoázia kezét megkötötte, hogy a hatalom birtokosának el kellett volna fogadni a diktátumot; elutasítani egy polgári kormánynak öngyilkosság, csak a világforradalom platformjáról lehetett a győztes hatalmak akaratával szembeszállni.

Tehát a jegyzék akkor érkezett, amikor az új forradalom már csak napok kérdése volt, de megbénította a hatalmon levők ellenállását, a proletárforradalom támogatójává tette legalább egy időre a hazafias értelmiséget és kispolgárságot, a tisztikart. Öntsünk olajat az új kormányzat kerekeire, mondta Károlyi, a szovjet kormány megalakulása után,

23