Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

Csak színeket látott, színekben gondolkozott, melyek egyre szenvedélyesebben tüzesedtek.«

Innét írta Kämmerer Ernőhöz, a Szépművészeti Múzeum első igazgatójához (1901—1914) alábbi levelét a somogyi múzeum ügyéért fáradozva :

»Kaposvár, Róma Villa. Méltóságos Uram, a napokban itt egy gyűlés lesz a kaposvári, illetőleg Somogy megyei Múzeum ügyben. Nagyon megkö szönném, ha kegyeskednék posta fordultával velem közölni azt, hogy mire, milyen és mennyi műre számíthat Somogy vármegye, ha kérésünket ebben az irányban megtesszük. Talán van fenn — szorosan véve — Somogy megyét közvetlen érdeklő dolog is? Minden esetre jói fog esni, ha Méltóságod is kegyeibe veszi a múzeumnak ügyét és annak kompleti- rozását nagyban elősegíteni szíveskedik. Kiváló tisztelettel: Rippl-Rónai József.«

Ady 1909. november 7-én járt másodízben Kaposvárott (először 1902-ben: a nagyváradi színtársulat kaposvári vendégjátékának tudósítójaként), az ország —■ szerinte — legporosabb városában, ahol az ese- ménytelenség és az aluszékony nemtörődömség órái századok lassúságával kullogtak. A kisvárosok őszi vasárnapjai c. versének e város volt a fogantatója.

Ma találkoztam veletek,

Kiket ma is siratva bánok,

Őszi vasárnap — délutánok,

Hideg ajkú, halott mátkáim,

Kis városok bús leányzói:

Őszi vasárnap — délutánok,

Ma megint találkoztam veletek.

Mennyi szép fiatal erőt Unt álmodozással titokba Hordtam meredt karjaitokba Ködben harangoztak a tornyok S én a fényes Bábelek vágyát Hordtam meredt karjaitokba, Mennyi szép, kár — volt, fiatal erőt.

Hideg és süket emberek Néztek reám, a vánszorgóra, Egy-egy század volt egy-egy óra, Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép, uszályos delnők. Egy-egy század volt egy-egy óra S körül hideg és süket emberek.

Ma találkoztam veletek,

Kiket ma is siratva bánok,

Őszi vasárnap — délutánok,

Hideg ajkú, halott mátkáim, Kisvárosok bús leányzói:

Őszi vasárnap — délutánok,

Ma megint találkoztam veletek.

A Koronában lezajlott irodalmi est forró sikerét Göndör Ferenc szerkesztő így méltatta a helyi sajtóban:

»... Mondjuk-e, hogy a fölolvasott versek milyen káprázatosán szépek voltak és a költő — az életre hozójuk — úgy tudta elmondani őket, ahogy kellett. Ezt nem kell talán külön megjegyezni, de azt már igenis harso- názva hirdetjük, hogy mindenki megértette tegnap Ady Endre verseit és tapsolva, tombolva, virágot dobálva követelték az emberek, hogy minél több versét mondja el a közönségnek. Minden vers után percekig zúgott a taps, a Korona díszes, nagy közönsége nem akarta leengední Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk mi a kaposvári közönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak.«

3.15