Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
gégével. Milyen gyönyörűnek láttuk az életet, a jövőt! Mindenki jókedvű volt, mert hiszen azt csinálhattuk, ami szívünk vágya volt. A munka alatt a fiúk énekeltek, dikcióztak, persze leginkább a franciák. Ezek közül különösen feltűnt Henri Bataille, aki bár a piktúrában is sok tehetséget árult el, mégis utóbb színműíró lett. Mégpedig elsőrangú. Hétfőn reggel 8 órakor elfoglalhattuk helyünket a modell körül, aki korábban jött, az jobb helyhez jutott, és ehhez a helyhez hat napig joga volt. Délelőtt akt modell volt, délután kosztümös és este lámpánál, ismét akt modell skicceléshez, negyedóránkénti mozdulatváltozással. Elmondhatom, hogy a Julián Akadémián nagy szorgalommal dolgoztam, egy órát sem mulasztottam. Szívvel, lélekkel csak a művészetnek éltem. Ez visszatartott attól is, hogy szerelmi kalandokba bocsátkozzam, pedig a nagy áruházakból este 6-kor kitóduló fiatal leányokkal könnyen lehetett volna ismeretséget kötni. Hanem aztán egyik napon a kis szállodám új tulajdonosának csinos, szőke lánya, aki a szobák rendbehozatala körül buzgólkodott, azzal lopódzott egy reggel hozzám, hogy: „je vous aime!”8 Hát persze ellent nem állhattam, de szerencsére nem lettem bele szerelmes, mint utóbb Réti Pista kollégám, aiki ugyancsak abban a hotelban lakott. Ezt Thormától tudtam meg, aki szintén velünk volt ott és nagyon lelkesen készítette kompozícióit az „Aradi vértanúk”-hoz. A Juliánban dolgoztak abban az időben még a magyarok közül Fényes, Knopp a Bougeraux osztályán, Szikszay Ferenc, Nagy Sándor Lefebre-nél. Fontaineben Katona Nándor velem volt Laurensnál. Esténként vacsora után nagyrészt együtt voltunk a Grand Café-ban. Akik már házasok voltak és kész művészek, miint Karlovszky, Pataky, Rippl-Rónai, Hernádi Kornél, csak elvétve jöttek el oda. Voltak nem művészek is köztünk, mint a két Korda testvér, egyik kiváló mérnök, a másik kereskedő. Tolnay Ákos, a festő fivére, Horánszky Lajos ugyancsak bankban dolgozott, azután újságírók, mint Pataky és Székely Sámuel. Én legjobban tán Szikszay Ferivel barátkoztam össze kezdetben, aki nagyon kedves pajtás volt. Itt elmondok róla egy nagyon mulatságos epizódot, ami azonban könnyen tragikussá is válhatott volna. Minthogy a nyári hónapokat mindig Magyarországon töltöttem, meghívtam hozzánk Gálosfára a vakáció alatt. Neki is haza kellett jönni katonai fegyvergyakorlatra, mint tartalékos tisztnek. A fegyvergyakorlatról jött egyenesen hozzánk, szép huszár tiszti uniformisában. A szőke fiú kitűnően festett benne. Szüleim is megszerették a mindig mosolygó, kedves pajtást. Anyám észrevéve, hogy nagyon szereti az almakompótot, naponta csináltatott a számára. Én akkor festettem a két freskószerű képet kaposvári házunk lépcsőfeljáratára, vászonra. Bíztattam, hogy ő is dolgozzék, mert jobban szeretett lovagolni. Mikor lelőtt egy ún. aranymálin- kó nevű madarat, ezt megfestette. Ez volt az első képe. Ezen a nyáron jött haza hosszú évek után Rippl-Rónai is szülei látogatására. Öt is meghívtam. A három piktor kitűnően érezte magát együtt, élveztük Páris után a falusi nyugalmat és a park árnyas pihenőit. 8. Szeretem. 29
