Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Rónait megihlették a kúszó töklevelek sárgakelyhű virágaikkal, ezekről festett dekoratív dolgokat. Egy kis idő múlva észrevettem, hogy vacsora után Rónai, Szikszay el-eltűnnek. Kitudódott, hogy udvarolnak a szép kocsmárosnénak, a szomszédban. Nekem a gazdaság tulajdonosa fiának nem illett volna oda átjárnom, tehát titkolták előttem. Az udvarlásban a huszárhadnagynak volt nagyobb sikere. Rónai sokáig nem maradhatott, míg Feri hetekig vendégünk volt. Egy este, amikor már lefeküdni készültem, izgatottan rontott be szobámba. No mi történt Feri, kérdeztem. Az asszony szobájába mentem, amelyet lezártunk. Az ura a kocsmában foglalkozott. Egyszerre erős zörgés az ajtón, a férfi valamit megneszelt. Hogy a szituáoiót megmentsem, az ágy alá bújtam, mert a vasrács miatt az ablakon ki nem ugorhattam. Erre az asszony kinyitotta az ajtót. Egy nagy kés volt a férfi kezében, amellyel még a fali fogast is, amely tele volt ruhákkal, szurkálta. A helyzet veszélyességét látva előugrottam és az asszony segítségével kicsavartam a kezéből a kést és az ajtón át eltűntem a parkban és azon át jöttem most ide. Az asszonyt elkergette a férfi nyomban és kiabálta, hogy engem leszúr. Nem akarnék szüleidnek kellemetlenséget okozni, mondta Feri, legjobb lenne, ha én azonnal elutaznék Kaposvárra. Én csillapítottam és megnyugtattam, hogy a kocsmáros hozzánk nem fog átjönni, apám előtt nagy a respektusa. Feri azonban Károly fivérem szobájába ment és vele megbeszélte, hogy hajnalban nyergelteti fakó hátaslovát és ott megvárja, amíg kofferjét utánküldjük Rippl-Rónai- hoz. A festett aranymálinkót meg, amikor megszárad, Budapestre szállítjuk. Az asszony is Pestre ment és Feri összeköttetésével szerzett neki egy munkaközvetítői iparigazolványt, hogy keresethez jusson. A huszárhadnagy felbontotta a házasságot. Szerencsére, gyerek nem volt.

A Julián Akadémián töltött ezen éveim alatt a szombat délutánokat és a vasárnap délelőttöket múzeumok és időleges kiállítások megtekintésére használtam fel. A Georges Petit és Durand Ruel műkereskedők helyiségeiben rendezett kiállításokat mindig megtekintettem. Durand Ruelnél a haladottabbak, akkor már az impresszionisták szerepeltek. Itt láttam hosszú fehér szakállával Pissarot egy alkalommal, aki olyan volt, mint egy öreg rabbinus. Petit-nél inkább már teljesen arrivált művészieket és ismert amatőröket lehetett látni. Párisban egy-egy képkiállítás megnyitása társadalmi esemény volt. Idősebb akadémiai kollégáink figyelmeztettek bennünket az École de Pharmacie-ban Besnard freskóira, amelyek, egész újszerűek voltak és a gyógyszertan fejlődését mutatták be természettudományi és filozófiai alapon, azután a Pantheon falképeire, a Hotel de Ville-i és a Sorbonne nagyszabású műveire a legkiválóbb francia festőktől. A Pantheonban voltak a szent Genovéva életéből megfestett falképek Puvis de Chavannes-tól. Ezek szép vonalvezetésükkel és világos színeikkel nagyon dekoratívek, nem csinálnak lyukakat a falban. A triptichon megfestése után kapott Puvis de Chavannes több hasonló megbízatást. A „tél” a Hotel de Ville-ben egyszerűsített alakrajzával és finom atmoszférájával, mintha kilátást nyújtana a szabad természetbe. Azután az „Olymposon”: a Sorbonne-on egy neoklasszikus falfestmény. A városházán két remek plafonkép van, egyik Benjamin Constant professzortól, ragyogó meleg színeivel, a másik Besnard-tól az ő bölcseleti elgondolásá30