Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Aradi Gábor: Tolna megyei üdülőturizmus a két világháború között
Az említett intézmények kérdőíveket küldtek ki, felméréseket végeztettek el, hogy milyen idegenforgalmi, elsősorban üdülési lehetőségekkel rendelkeznek a megye települései. Az adatgyűjtés többször megismétlődött. így a belügyminisztérium 1932-ben, majd az említett Weekend-egyesület küldött szét kérdőívet, mely azt kívánta felmérni, hogy hol találhatók az országban gyógyhatású hőforrások, fürdők, fövenyfürdők. A kérdőívet a következő szempontok alapján kellett kitölteni: nyaralási statisztika, szállás, étkezésre alkalmas helyek, szórakozási, pihenési lehetőségek, az egyes fürdők, strandok talajminősége, nagysága, ki a tulajdonos (önkormányzat vagy magánszemély), az üdülőhely megközelíthetősége. Vizsgálták a közművesítés fokát, az ivóvíz milyenségét is. A Tolna megyéből érkező válaszlevélben gyógyhatású hőforrásról (ekkor még) nem tudósítottak, de több, főleg a Duna mentén elhelyezkedő települést soroltak fel, amely a turistaforgalom szempontjából jelentős gócpont lehetne.6 7 Az alispáni válaszlevél Szekszárd megyei várost, a megyeszékhelyt tette első helyre. A várost nyaralásra és fürdőzésre kiválóan alkalmas helyként jellemezte. A leírás kiemelte Szekszárd szép vidékét, jó borait. Hosszan szólt a Csörgetóról. A tónál már 1860-ban létesült rövid időre fürdő, de huzamosabb ideig az 1882-ben alakítottak ki először fürdésre alkalmas helyet. A kezdeti sikeres működtetés után a strand fokozatosan elhalt. Újra 1924-ben nyílt meg szabadfürdőként, a Turul Sportegyesület kezelésében 80 kabinnal. Ekkor már egy ideig autóbusz-közlekedés is volt a város és a strand között. Ebben az időszakban a látogatók száma elérte a 8000 főt. A buszközlekedés elmaradása miatt 1931-ben már csak 2000 fő látogatta a strandot. (Meg kell jegyezni, hogy mára a Csörgető, az 1950-es évek kútfúrásai következtében teljesen kiszáradt.7) Szekszárd a két világháború között két uszodával rendelkezett. Az egyik 1902 óta működött, itt 20x 10 m-es medence volt. A másik 1932-ben nyitotta meg a kapuit. Egy 33,3x15 m-es és egy gyerekmedence állt a vendégek rendelkezésére.8 Szekszárd után még 11 települést említett meg a jelentés, melyek közül Báta, Dunaföldvár, Paks, Bölcske Gerjen a Duna főága, Tolna és Fadd a Duna holt ága mellett feküdt. Kurd, Tamási, Dombóvár a Kapos mellett helyezkedett el. A 11. település Lengyel volt, melynek vonzerejét az Anna fürdő és az Apponyi kastély jelenthette. Azonban itt el kell azt mondani, hogy Apponyi Sándor gróf halála után a Nemzeti Múzeum tulajdonába került fürdőt csak rövid ideig, korai megszűnéséig használták a múzeum dolgozói. A közlekedést tekintve Dunaföldvár, Paks, Tolna, Dombóvár, Kurd vasútállomással rendelkezett. A többi települést a hozzájuk legközelebb eső vasúti megállóhelyről lehetett megközelíteni. Meg kell említeni, hogy ekkor még Tamásit is el lehetett érni vasúton (veszprémi-dombóvári vonal), a megálló Majsamiklósváron volt. Ma már alig elképzelhetően jelentős hajóforgalom segítette a közlekedést. Gerjent és Foktőt már motoros komp kötötte össze. Az említett települések közül Dunaföldvár, Paks, Tolna, Szekszárd és Tamási között rendszeres buszjáratok közlekedtek. Tamási ily módon kapcsolódott Siófokhoz, Dunaföldvár pedig Fülöpszálláshoz. Valamennyi község rendelkezett ártézi vízzel, de vízvezeték-hálózat és csatornarendszer csak Szekszárd megyei városban épült Id. A nyaralóhelyek nagy részénél megemlítette a jelentés a horgászási lehetőségeket, az erdei sétáló és kiránduló helyeket és az ott található vendéglőt (Szekszárdnál a Sötétvölgyi erdőt a Vadász csárdával, Lengyelnél a 2000 holdas erdőt és a kastélyparkot, Kurdnál, és Dombóvárnál a szerpentines, több pihenőhellyel rendelkező erdőt, Tamásinál az Eszterházy család tulajdonát képező miklósvári kastélyt és egy kisebb tóval ékesített ún. Vadkertet.). A válaszokból megtudható, hogy 1932-ben mennyi volt a legtöbb településen a nyaralók száma. Tolnán mintegy 100-120 család nyaralt és vette igénybe a község melletti Holt-Dunai, 30 kabinnal ellátott füvenyfürdőt.9 Bátának - ma úgy neveznénk - szabad strandja volt a Duna parton. Itt nem volt kiépített fürdő. Szállást és ellátást a bátai dunai révháznál lehetett kapni. Bátaszék és Bonyhád lakossága nyáron vasár- és ünnepnaponként látogatta a területet. Hosszabb ideig, 1932 nyarán 20 vidéki család használta a szabad strandot. Érdekes, hogy egy évvel később már teljesen negatívan ítélte meg az itteni viszonyokat egy újabb felmérés kapcsán a szolgabíró. Véleménye szerint az itt 6 TMÖL AI 19799/1932. 7 Cekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig. In A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXVI. kötet. Wosinsky Mór Megyei Múzeum Szekszárd, 2004. 351-398. p. 352-360. p., 373-375. p. 8 TMÖL AI 19799/1932. 9 TMÖL AI 19799/1932,8446/1933. 262
