Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Aradi Gábor: Tolna megyei üdülőturizmus a két világháború között

lévő körülmények ” [csak az] az egészen egyszerű cigányokat elégíti ki.’’ Pakson a folyó jobb partján 70 kabinos uszoda állt a vendégek rendelkezésére. 1932-ben 400-450 nyaraló járt a településen. Bölcskén Bátához hasonlóan az 1 km-re lévő Duna-parton lehetett fürödni, de kabinok itt sem épültek. Nyaralás céljából különösen a budapesti lakosok keresték fel. Az évi forgalom kb. 30 család volt. Faddon 1932-ben idegenforgalom nem volt. Geijenben 1932-ben öt fővárosi család és 2 kalocsai család nyaralt. Lengyelen, a volt Apponyi-kastélyban a budapesti Nemzeti Múzeum tíz vendégszobát, egy fürdőszobát és penziós (bérlő) lakást tartott fenn egy ideig. Kurdon a Kapos folyó partján volt alkalmas fürdőhely. Tamásiban, az 1930-ban elkészült uszoda, Ludvig Lajos vendéglős vállalkozása várta a vendégeket. A fürdőmedence nagysága 25x10 m volt, melyhez 20 kabin kapcsolódott. Dombóvárnál a községet átszelő fürdésre alkalmas, szép szerpentines erdőségek nyújtottak kirándulási lehetőséget. Dunaföldvárnál a folyam partján, valamint a Duna szigetén találhattak a vendégek szabad fürdő.10

A miniszteri adatgyűjtés után pár hónappal az említett Weekend egyesület is felmérést végzett az üdülésre, pihenésre alkalmas helyekről. Az egyesület biztosai nem hagyatkoztak a közigazgatási apparátus sokszor hiányos válaszaira. Olyan településekre is rákérdeztek, melyek nem szerepeltek az előbbi jelentésekben. így lehetett olvasni Sárszentlőrinc nyaralótelepeiről. Itt a Sió adott lehetőséget fürdésre, horgászásra pedig a község mellett lévő Pósa-tó. Irodalmi emléket is meg lehetett itt tekinteni, hiszen ekkor már elhelyezték az emléktáblát a Petőfi által látogatott borjádi iskolán. Lehetett olvasni Simontornyáról, ahol a Sió-parton gondozott strand várta a fürdőzni vágyókat, a nagyközség központjában a 15. századi várat lehetett megtekinteni. Látványosságként említették még meg, a Fried Bemát-féle bőrgyárat, melynek tulajdonosa aktív kikapcsolódást biztosító modern sportpályát, kultúrházat építtetett. A biztosok még több más Tolna megyei települést is feltérképeztek, köztük a szintén a Sió partján fekvő Kölesdet.11

A Weekend egyesület, mely később (1936-ban) felvette az Országos Vendégforgalmi Szövetség nevet, mozgalmat indított az üdülőturizmus fejlesztéséért. A mozgalomban résztvevő községeket országosan, az Utas Könyve című bedekker több kiadásában propagálta. Az elsőben, az 1935-ös kiadásban Tolna megyéből csak négy településről (Szekszárd, Kölesd, Paks és Dunaföldvár) lehetett olvasni.12 A következőkben már hét Tolna megyei településről adtak tájékoztatást. Érdekes, hogy ebből a körből kimaradt Szekszárd. Helyére Kurd, Bölcske, Szakály és Tamási lépett. A mozgalomban résztvevő településekre utazóknak a szövetség 50%-os vasúti kedvezményt harcolt Id. Fejlesztési célokra 2000 pengő erejéig lehetett pályázatot benyújtani. Egy ilyen nyerte pályázaton nyert pénzből újította fel Dunaföldvár Duna-parti sétányát.13

Az idegenforgalmat fellendíteni kívánó magyar kormány kiemelten támogatta a balatoni nyaralóhelyek fejlesztését, korszerűsítését. A korszerűsítésbe beletartozott a modem szórakozási lehetőségek, így a játékkaszinó építése is. Ez ellen Tolna Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1929. szept. 30-ai ülésen tiltakozott. Valamennyi megyének, támogatás céljából megküldött határozatában kimondta, „hogy úgy a Balaton, mint az ország bármely hely én játékkaszinó felállítása ellen tiltakozik... ” Abban az esetben, ha kormány mégis a játékkaszinó felállítása mellett dönt, kérte a törvényhatóság annak „kimondását, hogy hazárdjátékban magyar állampolgárok részt nem vehetnek". A határozatot több megye is támogatta. így tett Hajdú vármegye is, mely indoklásában többek között az írta, hogy a szándékolt játékkaszinó , fizzál az óriási anyagi és erkölcsi kárral szemben, amit az a játékkaszinó okozna nem volna megfelelő ellenérték az idegenforgalom emelkedése sem. Nagyon kétes volna az a haszon, amit ez az idegenforgalom hajtana. Az ide táruló könnyelmű pazarló, sok esetben kétes egzisztenciák nem jelentenék azt az idegenforgalmat, amely az országra kívánatos volna. Es bár talán hagynának itt pénzt, de mégj óbban megdrágítanák a balatoni fürdőket a magyar közönség számára. ”14

Nem így gondolták azonban az érintett siófoki polgárok. Ezt mutatja a Balatoni Kurírban, 1935- ben megjelent Nemzetközi kaszinót a Balaton mellé című a cikk. Ebben azt panaszolják, hogy míg az osztrákok már a harmadik kaszinót építik, addig itt még egy sem létesült. Kifejtik, hogy „álszemérmes

10 TMÖL AI 19799/1932.

11 TMÖL AI 3727/1937.

12 Magyar helyesírása: bedekker. Származás: Karl Baedeker lipcsei könyvkiadóról.

13 TMÖL AI 3727/1937.

14 TMÖL AI 746/1930. Ebben Hajdú vármegye Törvényhatósági bizottságának dec. 30-i közgy. jkv. 605-12674/1929. kgy. sz.

263