Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Buzinkay Géza: Mit olvastak egy bécsi kávéházban 1913-ban?
MIT OLVASTAK EGY BECSI KAVEHAZBAN 1913-BAN? BUZINKAY GÉZA Századunk első évtizedében a magyar lapkiadók némelyike már arról panaszkodott, hogy előfizetőinek száma azért olyan csekély, mert a kávéházak a lapok járatásával vonzzák magukhoz a közönséget, mely a sajtót ott olvassa el ahelyett, hogy egyenként előfizetne rá. „Ha a fővárosban egy kávéház megnyílik, okvetlenül ott találjuk reklámtábláján, hogy’ az összes bel- és külföldi lapok kaphatók. A panaszkodó lapkiadó azt javasolta, hogy a pesti kávéházak kövessék a párizsiak példáját, amelyek nem fizetnek elő és nem tartanak újságokat. Legyenek azok pesti, párizsi vagy bécsi kávéházak, régi fényképeiken az újságok fölül egyformán néznek ránk vendégeik - ám az idézett panasz arra utal, hogy irodalmi életünk más területeivel ellentétben a kávéházi szokásokban a párizsi helyett a bécsi volt a példaadó, éppencsak kissé porvinciálisabb változatban. Amint Roboz Imre az atmoszférát felvillantotta: „... a piroshajú kis újságosgy>erek disznó vicceket ad elő és jóindulatúan rávereget a vendégek vállára. ”2 A pesti kávéházak által előfizetett és az újságosgyerek által a vendégeknek átadott lapok között nyilván ott voltak a legfontosabb politikai napilapok, néhány illusztrált családi lap és vicclap, de a legfontosabbak és legkelendőbbek - legalábbis Szép Ernő szavahihetőnek látszó leírása szerint - a nyugati nagy folyóiratok és hetilapok voltak, „... az elegáns L’ Illustration, a kellemes Le Rire, a komor Simplicissimus, az ünnepélyes Studio, az egészséges Police Gazette, a fantasztikus Harper’s Weekly Magazin...”’ Ma már csak elbeszélések vagy memoárok szűrőjén átjutott elemekből rekonstruálhatjuk a kávéházi olvasmányok körét, kedveltségük megoszlását, vagyis a polgári életforma egyik színterének kulturális, szellemi közegét - teljes áttekintésünk, dokumentumok híján, nem lehet róla. Egy meglepő lelet azonban érdekes bepillantást enged a kávéházi olvasmányok világába általában, sőt néhány következtetés óvatos levonását is lehetővé teszi. A bécsi városi könyvtár őriz egy kis alakú, 20 oldalas nyomtatványt, a Café Central újságkatalógusát az 1913. évre.?Ez az „újság-étlap” addigra állítólag már évek óta megjelent, ám sem a bécsi, sem a budapesti nagy közgyűjtemények, várostörténeti gyűjtemények nem ismernek hasonló kiadványt. A ma is működő Café Central az egykori Osztrák-Magyar Bank épületében, a pesti Vigadóval vetélkedő romantikus Palais Ferstelben várta vendégeit az 1890-es évek végétől kezdve. Az 1897-ben lebontott híres Kaffeehaus Griensteidl szerepét vette át, azét a kávéházét, mely berendezésével és történeti-irodalmi szerepével egyaránt a pesti Pilvax bécsi társa volt.5 A Café Centralban a császárváros szellemi 327
