Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Buzinkay Géza: Mit olvastak egy bécsi kávéházban 1913-ban?
elitje fordult meg, az ő igényeiket kívánták kielégíteni a tulajdonos Pach testvérek 251 előfizetett hírlappal, hetilappal és szakperiodikával. Célul tűzték ki, hogy a Monarchia összes országának polgárai megtalálják otthoni olvasmányaikat, sőt a főbb idegen országok lakosai is a magukét. így aztán a bécsi napilapok, a legnagyobb német, svájci, holland, dán, svéd, norvég, belga, spanyol, olasz, szerb, bolgár, román, orosz, egy-egy tucatnyi legfontosabb londoni és párizsi lap mellett a Monarchia nemzeteinek, a cseheknek, lengyeleknek, ruténoknak, horvátoknak, szlovénoknak a politikai napi- és hetilapjai, illusztrált családi és vicclapjai, valamint a világ legjelesebb irodalmi, művészeti, jogi, közgazdasági-pénzügyi, technikai, közlekedési, katonai, sport- és vadászati, zenei, divat-, kémiai és gyógyszerészi lapjai közül lehetett választaniuk a vendégeknek. De mit is jelentett a szellemi elitnek nevezett vendégkör? A művelődéstörténet a rendszeresen a Café Centralban találkozó írókat, elsősorban a bécsi irodalmi impresszionizmus fő alakját, az excentrikus, bohém életvitelű Peter Altenberget s a szatíraíró és filozófus Karl Kraust tartja számon. Ám hogy ennél mennyivel szélesebb és mennyivel sokszínűbb körről volt szó, arról az osztrák származású színművész, a hollywoodi sztárrá nőtt Rudolf Forster emlékezései tanúskodnak.6 Forster maga is a Café Central törzsvendége volt 1906, és Bécsből való távozása, 1920 között. A reggeli órákban ott látta a Reichsrat képviselőit, vagy békésen egy asztalnál a későbbi nagynémet szudéta képviselőt, Csehszlovákia és Izrael megteremtőit: von Schöneren, Thomas Masarykot és Theodor Herzlt. A vezérkari tábornokok közül is megfordultak néhányan a Café Centralban, s a legpontosabb vendég a mindig a harmadik ablakfülkében ülő Redl ezredes volt. Egy kecskeszakállas úr mindennap végigolvasta újságjait, amíg elfogyasztotta mokkáját, s ezután mindig két sakkpartit játszott, majd távozott. Az illetőt Leo Trockijnak nevezték. 1910 előtt gyakran felkeltette Forster figyelmét egy némán suhanó szürke alak, akik kisméretű, festett kartonjait szétosztatta az asztalokon, aztán a háttérből figyelte a hatást. Egy idő után ismét körbeján, s összeszedte általában sikertelen képecskéit, majd amint jött, távozott - a festőművész Adolf Hitler. A történeti figurák és a „nagyok” mellett politikusok, újságírók, ügyvédek, orvosok és üzletemberek népes tábora alkotta a kávéház törzsgárdáját. Mindezek számára állt a Café Central nagytermének közepén egy márvány asztalmonstrum, beborítva újságokkal. De vajon szintén az ő számukra volt-e a lapok között az a csoport, amelyet fentebb szándékosan nem említettem: a magyar lapoké? A Reichsrat- ban ugyanis nem ültek magyar képviselők. Más nemzetek politikusai és üzletemberei pedig tájékozódhattak a magyar ügyek, politikai események és viták felől a Pester I.loydból és a Neues Pester Jorunalból - mégis kívülük még 12 magyar nyelvű lap is ott volt. Milyen szellemiséget képviseltek és mennyire jellemző képet nyújtottak ezek a lapok a magyar sajtó- és politikai életről? A független politikai lapok közül olvasható volt az ekkor 100 ezres példányszámú Az Est, a majdnem ugyanennyi példányban, 80 és 100 ezer között megjelenő Pesti Hírlap; a liberális Az Újság (ekkor 65 ezer példány), a független ellenzéki Pesti Napló (50-62 ezer) és a Függetlenségi párti, 50 ezres Magyarország, valamint az önbesorolástól tartózkodó, magyarságát mindenek elé helyező Budapesti Hírlap (56 ezer példány).7 A magyar vicclapok közül háromra is előfizetett a Café Central: a Borszem Jankóra, a Kakas Mártonra és a Magyar Figaróra; az illusztrált családi-irodalmi lapok közül is ugyanennyire, a Vasárnapi Újságra, az Új Időkre és a Szalon-Újságra. Vagyis az igényesebb 328
