Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
köztük tankönyvként előírva Márton István ABC-je olvasáshoz és számoláshoz, valamint Osterwald Szent Históriája. A második osztály 12 tantárgyához tankönyvként már Láczai Szabó Oskolai tankönyvét, Fábián József természeti históriáját, Zsoldos János egészségtanát, valamint Márton István cnekeskönyvét használták. A harmadik osztály 16 tárgyához Láczai Szabó Oskolai tankönyvén és Tóth Ferenc katekizmusain 36 / 0 kívül Hübner János Szent Históriáját, Losonczi Hármas Kis Tükrét, Fábián természethistóriáját használták, a negyedik osztályban a 14 tárgyhoz pedig ugyancsak Láczai Szabó, Tóth Ferenc, Losonczi Hányoki és Hübner tankönyveit és egy „magyar secretarius" levélminta gyűjteményét, amelyből a konceptusokat, a leveleket, a kvietanciákat, a kontraktusokat, az instanciákat tanították. A nemzeti fiúiskolák első osztályában a 8 tárgy között kéziratos tankönyvül használták Tóth Ferenc kiadandó gyűjteményét a szép írás mesterségéről, a beszédértelem gyakorlatokról és a szép magaviseletről, az illemtanról. Az olvasáshoz és a számtanhoz - itt is - Márton István tankönyveit használták. A második osztály 14, a harmadik osztály 17 és a negyedik osztály 16 tárgyát illetően csaknem azonos tankönyveket használtak, mint a leányiskolák. A második osztályban a leányiskolái tárgyakon felül tanították még Maróthi énekeskönyvét is. A harmadik osztályban pluszként említhetnénk még Márton Istvánnak a latin nyelv rudimentái szerint összeállított tankönyvét is. A fiúiskolák negyedik osztályában tanították még pluszként Láczai Gazdaságtanát és a Mesterségek ismeretét is az „Oskolai Tanító könyvből". Általában ez volt a nemzeti fiúiskolák tanterve, amelynek az elvégzése után léphetett a tanuló a középiskolába. Ennyi ismeretet kívánt meg a kor a gimnáziumba lépő növendéktől, ami lényegében - helyesen állapítja meg Kiss Ernő - nagyjából a mai viszonyoknak is megfelelt, némely tárgyból többet is nyújtván (latin nyelv), némelyeknél pedig kevesebbet (magyar nyelvtan).''' A latin nyelv tanítása - természetszerűleg nem volt kötelező a népiskolákban, csak annak magasabb osztályaiban kerülhetett arra sor, ahol is a tanító tudott valamicskét már latinul. Míg azonban ez az iskolatípus a nemesi és polgári ivadékok számára csak előkészítő jellegű volt a gimnáziumi tanulmányokhoz, addig a nép gyermekei számára: végleges és befejezett intézménytípus. A luteránus 1836-os nyíregyházi iskolaszabályzat is - nagyjából - a felsorolt tankönyvírók munkáiból válogatta össze tankönyvajánlatait. Az olvasás - írás tanulásához ABC-s könyvként Diószegi Sámuel (1760-1813) - az oktatásban egyébként kézikönyvként használt - füvészkönyvét (Magyar füvészkönyv . . . Fazekas Mihállyal. Debrecen, 1807), számtanból A fejbeli számvetésnek regulája című tankönyvet, természettanból Komáromi József munkáját, földrajzból Losonczi István Hármas Kis Tükrét, Kiss József egészségtanát, Czirbusz Géza fizikáját, Szalay Imre nyelvtanát (illetve a városokban Budai Ézsaiás magyar nyelven írt latin nyelvtanát) és Jurányi Sámuel - még kéziratban lévő - történelemtanát és Kövy Sándor a Magyar törvények rövid summája gyermekek számára (Pozsony, 1798) című tankönyvét használták. A magyarhoni ágost. hitv. evangélikusok oskolai rendszere (Pest, 1842) c. kiadvány foglalta egybe a négy püspökség 1842. július 15-én tartott egyetemes közgyűlésének határozatát a népiskolák (falusi iskolák, polgári iskolák) és a tudós iskolák (gimnáziumok és lyceumok) tantárgyaira és tankönyveire vonatkozóan. A falusi elemi iskolák 2 évesek (2 osztályúak) voltak, amelynek első évében 8 tantárgyat tanítottak (olvasás, írás, számlálás, mértékek, ótesta-
