Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

kézirat és autogrammgyűjtőknek tett (hogy ti. csak bizonyos előfizetési összeg igazolása ellenében hajlandó dedikációt, illetve hiteles kéziratot adni). 1886. augusztusában pedig arról értesültek a Somogy olvasói, hogy a szerkesztő fiával együtt meglátogatta a nagy regényírót (hangsúlyozni kell, a látogatások a hetvenes évektől rendszeresek voltak, Roboz, ha máskor nem, az An'nabál idején elment Füredre). Beszélgetésük során szóba került, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című sorozatban, amelynek szerkesztésében Jókai tevékeny részt vállalt, i887Hben a Dunántúl kerül sorra. Az író rábeszélte Robozt, hogy adjon segítséget, kérte, hogy az általa írandó történelmi rajzok programját terjessze be.

A Somogy szerkesztője - mint látjuk — gyakori ve'ndég volt a füredi villában. Benyomásairól többször beszámolt a lapban s ezeket a kisabb-nagyobb írásokat icjmben összefűzte, illetve átdolgozta. Érdekes ez előbb azért, mert rávilágít Jókai kertművelő tudományára, felvillant valamit a nagy író környezetéből: „mindig családja vagy virágai között tartózkodott, melyéket végtelenül szeretett, ápolt, öntözött s messze földről összehordott (...) Meglátogattam a délutáni órákban, épen rózsafáit öntözgette, melyek másodvirágzásban voltak s a színpompa és illatárban úszott a szép stílű villa.” Majd dolgozószobájáról és munkabeosztásáról írt: „balra Jókai írószobája, egy kerevet, nehány ruganyos szék; a gyöngyszemeket termő íróasztal a rendes alizarin tintával; negyedrét hajtott ívekkel, melyeknek jobb széle két ujjnyi szélesen be volt gyűrve; az asztalon még pár könyv, iratcsomagok, jegyzetek költői rendetlenségben; a falon egy nagy hervadt koszorú, melynek minden levele dicsőséget sugárzik; Jókai Róza kisasszony által festett több tanulmányfő: a fal mellett a padlón aranyos keretben Écsy László igazgatónak kitűnően talált arcképe, melyet néhány rövid nap alatt ugyancsak Róza kisasszony végzett be mesterileg; nemsokára elvitték a Szeretetházba, állandó helyére. Egy kis emelvényen többféle gyomorerősítő esszencia.” A szobát tüzetesen leírja, ahová Jókai rendesen pihenni indult a fővárosból, hogy azután többet dolgozzék mint odahaza. Amikor Roboz nála járt, akkor is fogadkozott, hogy nem ír, lepecsételte a tintatartót, de néhány óra után feltörte és dolgozott a Három márványfej kéziratán. Napirendjét úgy írta le a látogató, hogy délelőtt a művekkel foglalkozott, majd tíz órakor kiment a fái, virágai közé, utána megfürdött. Ebéd után sakkot játszott, ha éppen vendége volt, egyébként családjával töltötte az időt. Este ismét kertészkedett, illetve üldögélt virágai, fái között.31 Roboz hángsúlyozta, hogy Jókai soha nem szórakozni járt Balatonfüredre, mert sem az éttermekben, sem a közönség közt látni nem lehetett, csak kivételes esetekben. Kellett neki a levegőváltozás is. Korábban „szenvedő” beteg volt mellbajban és ott tökéletesen kigyógyult. Roboz szerint nem győzte eléggé diosérni a füredi levegőt, amely a nagy hőség után nem változik rögtön hűvösre, hanem megmarad gyógyító „balzsamával” 17-18 fokon. Úgy látta, Jókai egészséges volt a nagy munka mellett, menése ruganyos, szelleme szikrázó és a humor sohasem hagyta el.

Nemcsak prózában, versben is megemlékezett róla. Hetvenkilencedik születésnapjára hosszú episztolát küldött Jókai Mórnak Nizzába. A versezet felemlíti életük néhány érintkező pontját, illetve felsorolását adja a nagy író műveinek. Ezen túl hódolat jellemzi, nyilván nem véletlenül, hiszen a fényben ő maga is sütkérezett:

245