Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
veztek, legtöbbjéről csak annyit tudunk, hogy hosszabb-rövidebb ideig létezett. A ténylegesen működő szerb püspökségek nagy küzdelmet vívtak az egyházi unió ellen. A 17. század végén, amikor a török háborúk idején szükség volt a szerbek segítségére, Bécs időnként megvédte a szerb ortodox egyházat a római katolikus papsággal szemben. A szerb ortodox egyház erejét jellemzi, hogy ebben a korban sok kolostoruk épült, amelyek többsége ma is működik. 1690 után Csernojevics III. Arzén ipeki pátriárka több püspök és nagyszámú papság kíséretében és mintegy 40 ezer szerb családdal Magyarországon keresett menedéket a török vérengzések elől. I. Lipót császár 1690-ben oklevélben biztosította nemzeti és egyházi jogaikat. Ennek hatására a 18. században két nagyobb hullámban (1737-39-ben, majd 1787-91-ben) nagyobb számú szerb telepedett le a Délvidéken. 1695-ben királyi engedéllyel szerb metropolia létesült Karlócán, amely alá több magyarországi szerb ortodox püspökség (pakráci, károlyvárosi, budai, bácsi, aradi, temesvári, verseci, ráckevei) tartozott. A privilégiumot időnként megerősítették, részben a római katolikus klérus törekvései ellen, másrészt az ortodox egyházon belüli változásokat rögzítették a magyarországi szerb egyház függetlensége vonatkozásában. Ilyen volt például, amikor 1710-ben az ipeki pátriárka kénytelen volt elismerni a magyarországi szerb egyház függetlenségét. Ettől kezdve a magyarországi szerb egyház története azonossá vált az itt élő szerbség sorsának alakulásával. 1848-ban a magyarországi szerbek a bécsi kamarilla hatása alá kerültek, de a neoabszolutizmus korában várt autonómiájuk nem valósult meg. A délszláv összefogás eszméje és önálló államiságuk megvalósítása az évszázadokra visszatekintő magyar-szerb közös állam eszméjét is megsemmisítette. A Monarchia területén élő szerb értelmiség nemzeti öntudatát a vallása, tudását részben az egyház által fenntartott iskolák adták, míg felsőfokú képzettségét a magyar és a bécsi egyetem. Figyelemre méltó, hogy 1701-1800 között a bécsi és a magyar egyetemen 34 szerb, 25 szlovén és 249 horvát nemzetiségű hallgató nyert orvosi diplomát. A délvidék szerbségének beteggondozása, esetleges orvosi ellátása teljes egészében a kolostorokkal kapcsolatos: a 15-16. században Szeréna, Bács-Bodrog és Torontál vármegyékben mintegy 50 szláv kolostor működött, legtöbbjüknek sem az alapítási évét, sem az alapítójának a nevét sem ismerjük. Később a róluk szóló írásos emlékek a török 195
