Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
adókönyvekben maradtak fenn. Ilyen kolostor volt Bács-Bodrog megyében Bodoni (Bogyán, 1478), Kuzdin, Torontál megyében Hodos (1523), Bezidn (1539), Szerém megyében Hopovo, Besonovo, Rakovac, Kuvezdin. A szerbiai kolostorkórházak szerzetesei - mint már említettük - szoros kapcsolatot tartottak egymással. így például a milosevoi kolostor - az egyetlen, amely Szerbia területén a török hódoltság idején is működött - állandó kapcsolatban állt a Bogyánban tevékenykedő szerzetesekkel. Ez a kolostor arról volt híres, hogy az épület területén fakadó gyógyvizet szembetegségek és emésztési zavarok kezelésére használták. A kuzdini kolostorban íródott a 16. század elején az úgynevezett Kuzniski Lekarusa, amelyet egy Pável nevű szerzetes írt. Ez a kézirat főleg imádságokat tartalmaz, amit a különböző betegségeknél mondtak el. A kéziratot a belgrádi Nemzeti Könyvtárban őrzik. Ebből az időből származik a Hodosi Kódex, amelyet valamelyik szerbiai kolostorban készítettek 1390 táján. A szerzője ismeretlen és ószláv nyelven írta. Ez ismeretlen körülmények között Székesfehérvárra került egy Teodor nevű paphoz, aki tovább ajándékozta a budai Teofan Hopovac nevű szerzetesnek. A kézirat Budáról a hodosi kolostor birtokába került és Szeged környékén a gyakorlatban is használták. Itt került Safarik, a jeles cseh nyelvész kezébe, aki a Prágai Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ma itt őrzik. A munka 163 oldalas, négy fejezetre tagolódik. Az első fejezetben a test felépítésével (Hippokratész De natura homini c. munkájából kiemelt részlet) foglalkoznak, a megtermékenyítéssel, az embrió fejlődését tárgyaló rész Galenus munkájából való. A kéziratban előforduló görög szavakból arra lehet következtetni, hogy egyenesen görögből fordították szerbre. A második és harmadik fejezetben - minden rendszerezés nélkül - felsorolja a betegségeket, a rájuk való recepteket. Leírja a láz, a fogak, a süketség, a köhögés, a fejfájás, az álmatlanság, a veszettség, a csonttörés, a szájban és a nyakon levő kiütések gyógymódjait, szól a hajnövesztésről, a kutyaharapás kezeléséről, a kígyómarásról, az arcápolásról, a bolhák elleni védekezésről, feldolgozza az éhség, a szomjúság és a részegség kérdését. Említést tesz a vérnyomásról, a fülzúgásról, a sárgaságról, az emberi testben levő kövekről, a hányásról, az anyatejről. A negyedik fejezet asztrológiával foglalkozik. Ez a rész azonos egy 14. századi görög 196
