Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
Széchenyi az Al-Dunán A Széchenyi István által megálmodott és a múlt században megkezdett Al-Duna szabályozás megvalósításához majdnem másfél évszázadra volt szükség. Az a vadregényes táj, amit Jókai Mór is bemutatott Az aranyember című regényében, csak a több lépcsőben végzett munkálatok után alakultát a folyami hajózás igényei szerint. Az 1964-1972 között megépült hatalmas al-dunai vízlépcső, kétlépcsős hajózsilip-párjával lehetővé tette a zavartalan vízi közlekedést a Dunán Ómoldovától Turnu-Seve- rinig, illetve véglegesen megnyitotta az utat a nemzetközi folyami hajózás számára a Fekete-tengerig. 1830 nyarán Széchenyi István, Beszédes József vízépítő mérnök és Waldstein János mintegy három és fél hónap alatt jutott le a Dunán Galacig a Desdemona nevű evezős fahajóval. Az Al-Dunán tapasztaltak, a sok zátony és szikla, a helyenként sekély víz, a változó vízsodrás, az örvények és zúgok láttán fogalmazódott meg Széchenyiben e folyószakasz, így a Vaskapu szabályozásának gondolata átvágásokkal, sziklák robbantásával. Ezen természeti nehézségek és a sok, ember vontatta hajó miatt a parti vontató utak megépítését is nagyon fontosnak tartotta. Széchenyi rövidesen a dunai hajózás fejlesztésének, főként az Al-Duna mielőbbi szabályozásának szószólója, szervező diplomatája, szakértője lett. Széchenyi István 1832-ben Angliában tanulmányozta a folyami gőzhajózás technikai berendezéseit, a mederkotró gépeket is. 1833 júniusában kinevezték az Al-Duna szabályozás királyi biztosává, s 1833. július 8-án újból al-dunai útra indult a Franz I. nevű hatvan lóerős gőzhajóval. Ebben az időszakban Vásárhelyi Pál vízmérnök az Al- Duna első vízrajzi felmérésén dolgozott. Széchenyi e munkát összekapcsolta a szabályozási tervek elkészítésével. A Vaskapunál részben csatorna építését, részben duzzasztó és átzsilipelőmű létesítését javasolta. Széchenyi és Vásárhelyi újabb angliai útja után, 1834-ben kezdődött meg a szabályozó munka az Al-Dunán. Adam Clark részvételével üzembe helyezték az Angliából származó Vidra nevű gőzüzemű úszó kotrógépet, valamint búvárharangot és kőemelő darut. 1834—1835 között az al-dunai Dojkénél egy száztizennégy méter hosszú és harminc méter széles csatornát robbantottak ki. E munkálatok a század végén végrehajtott nagyszabású Vaskapu-szabályozás kezdetét jelentették. Széchenyi elnyerte József nádor anyagi támogatását, akitől az úgynevezett Sóailapból ötszázezer forintot, több évre elosztott támogatást sikerült szereznie. Az összeg azonban kevés volt a tervezett csatorna megépítésére. A Duna medréből így is mintegy négyezer köbméter sziklát robbantottak ki. Ezzel e szakasz közepes vízállásnál hajózhatóvá vált a gőzhajók számára. Az első gőzhajó, az Argó 1834. április 14-én haladt át a Vaskapun, mely egyben a Bécs és Galac közötti gőzhajózás megindulását is jelentette. 1835-ben forgalomba állították a Maria Dorothea nevű hajót, amellyel már Konstantinápoly is rendszeresen elérhetővé vált. Ugyanekkor a Duna bal partján, szemben a rómaiak hajdani, Traianus császárról elnevezett hajóvontató útjával, Széchenyi egy parti utat építtetett, mely alacsony vízállás mellett is lehetővé tette a forgalom fenntartását. A Báziástól Orsován keresztül Turnu- Severinig terjedő, a sziklafalakba vágott, mintegy százhúsz kilométer hosszú út megépítésénél százötven- ezer köbméter sziklát robbantottak ki az addig csak zergék járta parti sziklafalakból. Ezt az utat később Széchenyi Istvánról nevezték el, a parti sziklafalon pedig emléktáblát helyeztek el. A sikerek ellenére a kormány és a nádor váratlanul megtagadta a szabályozó munkák költségeinek további fedezését, s 1836 szeptemberében már Széchenyi István fizette ki az esedékes munkabéreket és egyéb költségeket. Széchenyinek nem sikerült többé elérnie az al- dunai munkálatok folytatásának rendszeres állami támogatását. Széchenyi a közlekedési bizottmány elnökeként, majd miniszterként tovább foglalkozott elsősorban a bal parti út építésének folytatásával és karbantartásával. Mindvégig szükségesnek tartotta a Vaskapu szabályozását, a munkák teljes befejezését. A kormányzat rövidlátása és szűkkeblűsége meggátolta az al- dunai munkálatok Széchenyi és Vásárhelyi tervei szerinti kivitelezését. Több mint fél évszázad telt el addig, amíg e munka újból megindulhatott, lényegében az ő terveik, elképzeléseik alapján. Az 1878-as berlini szerződés alapján a Monarchián belüli Magyarországra bízták az Al-Duna szabályozásának 3
