Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
A Kazán-szoros folytatását. 1890-1898 között a nagyszabású munkálatokat magyar mérnökök irányították Walland Ernő vezetésével. A hajózási akadályokat medercsatornák építésével, a őrében hegycsúcs robbantásos elbontásával és gátak építésével szüntették meg. 1890-1895 között Or- sova-Vaskapunál, Kozle-Dojkénél, Stenkánál, Izlás-Tachtáliánál és Jucznál fúró- és zúzóhajókkal, robbantással mintegy kétszázharmincezer köbméter sziklát lazítottak meg és emeltek ki a vízből. 1896. szeptember 27-én ünnepélyesen megnyitották a Vaskapu-csatornát. Az uszályok és hajók sodrás ellenében vontatására üzembe helyezték a Vaskapu nevű gőzhajót. Az 1898-ban befejezett al-dunai munkálatok után egyszerűbb lett a hajózás a Duna torkolatáig, a több mint kétezer kilométeres szakaszon. A századvégi szabályozó és csatornázó munkák újabb fél évszázadra biztosították az Al-Dunán a kor igényeit kielégítő folyami hajózást. Az Európában is különleges természetű, rendkívüli feladatok megoldása megérdemelt elismerést szerzett a magyar vízmérnöki karnak. Lényegében Széchenyi és Vásárhelyi elképzeléseinek nyomdokán, korunk igénye szerint létesült az 1970-es évek elején az al-dunai duzzasztó- és zsilipmű. A Duna menti népek egymásra utaltságának, a hajózható Al-Duna közös megvalósításának gondolata már 1834-ben, a Társalkodó egyik számában is megfogalmazódott a következők szerint: „Dunánk egykori elrendezése által, bárki fejezze is be a munkát, minden szorgalmas embernek új mező nyitandik, hasznot és örömet arathatni.” GAJDOS GUSZTÁV A Duna Grébennél 4 A Vaskapu
