Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

A Kazán-szoros folytatását. 1890-1898 között a nagyszabású munkálatokat magyar mérnökök irányították Walland Er­nő vezetésével. A hajózási akadá­lyokat medercsatornák építésével, a őrében hegycsúcs robbantásos el­bontásával és gátak építésével szün­tették meg. 1890-1895 között Or- sova-Vaskapunál, Kozle-Dojkénél, Stenkánál, Izlás-Tachtáliánál és Jucznál fúró- és zúzóhajókkal, rob­bantással mintegy kétszázharminc­ezer köbméter sziklát lazítottak meg és emeltek ki a vízből. 1896. szep­tember 27-én ünnepélyesen megnyi­tották a Vaskapu-csatornát. Az uszá­lyok és hajók sodrás ellenében von­tatására üzembe helyezték a Vaska­pu nevű gőzhajót. Az 1898-ban befejezett al-dunai munkálatok után egyszerűbb lett a hajózás a Duna torkolatáig, a több mint kétezer kilométeres szakaszon. A századvégi szabályozó és csa­tornázó munkák újabb fél évszá­zadra biztosították az Al-Dunán a kor igényeit kielégítő folyami ha­józást. Az Európában is különleges természetű, rendkívüli feladatok megoldása megérdemelt elismerést szerzett a magyar vízmérnöki kar­nak. Lényegében Széchenyi és Vá­sárhelyi elképzeléseinek nyomdo­kán, korunk igénye szerint létesült az 1970-es évek elején az al-dunai duzzasztó- és zsilipmű. A Duna menti népek egymásra utaltságá­nak, a hajózható Al-Duna közös megvalósításának gondolata már 1834-ben, a Társalkodó egyik szá­mában is megfogalmazódott a kö­vetkezők szerint: „Dunánk egykori elrendezése által, bárki fejezze is be a munkát, minden szorgalmas embernek új mező nyitandik, hasz­not és örömet arathatni.” GAJDOS GUSZTÁV A Duna Grébennél 4 A Vaskapu

Next

/
Oldalképek
Tartalom