Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
A JÓ PALÓC Szerémy Zoltán Mikszáth Kálmán volt a „nagy palóc", Szerémy Zoltánt nevezték pályatársai a jó palócnak. Ö maga is büszke volt Nógrád megyei, palóc származására. Melléknevét erősítette híres honfitársának A jó palócok címen megjelent kötete, valamint az a tény, hogy színészként első nagy sikerét Herczeg Ocskay brigadéros című darabjának Palóc szerepében aratta. Mind apai, mind anyai ágon ősrégi nemesi családból származott. Egyik ősi rokona, Szerémy György II. Lajos király udvari papja és a mohácsi vész egyik krónikása volt. Minden ágon magasrangú megyei tisztviselők, bírák, miniszteriális hivatalnokok, földbirtokosok voltak ősei. Szerémy Zoltán Nógrádmegyeren született 1861- ben. A nagyszombati gimnáziumi érettségi után jogot tanult a pesti egyetemen. Már gimnazista korában, a diákszínpadon is kitűnt tehetségével, s a nyári vakációk alatt, otthon, Balassagyarmaton is fel-fel- lépett műkedvelő előadásokon. Egy ilyen vakáció idején a gyarmati színkörben Kövessi Albert színtársulata többnyire üres házak előtt játszott. Azt tanácsolták Kövessinek, hogy léptesse fel a főszolgabíró tehetséges jogász fiát, Szerémy Zoltánt, erre bizonyára tódulni fog a közönség a színkörbe. Úgy is lett, a társulat megmenekült a csődtől. Mivel Szerémynek nem volt nagy kedve a jogászsághoz, három év múlva abbahagyta az egyetemet, és beiratkozott a Színiakadémiára, ahol akkor már másodéves növendék volt nővére, Szerémy Gizella. Már színinövendék, amikor egy nyáron, a gyarmati színkörben a Lili- omfi Szellemfi szerepében lépteti fel az igazgató. Ezt a szerepet Pesten, a Nemzeti Színházban Vízvári Gyula, a nagy komikus színész játszotta, s ebben volt egy öngyilkos- sági persziflázs-jelenete, amikor a töltetlen pisztolyt a szájába véve, azt elsüti. Nincs durranás, a színész mégis elterül, majd utána természetesen felkel. Ezt a komikus betétet akarta Szellemfi szerepében utánozni Szerémy. Meghagyta a kellékesnek, hogy készítsen elő egy pisztolyt. Az előadás előtt, a színfalak mögött kézbevette a kellékpisztolyt, és ösztönösen a föld felé fordítva elsütötte. Hatalmas durranás, lőporfüst: a pisztoly, bár vaktölténnyel, de töltve volt. Ha a színpadon, a szájában süti el a pisztolyt Szerémy, alighanem életével fizet a tréfáért. A Színiakadémián egy évfolyamban tanult Pet- hes Imrével, Dezső Józseffel és Nyá- ray Antallal. Ebből az évfolyamból ők kerültek az élre. Oklevelét 1889- ben kapta, és első szerződése Kassára szólította, Tiszai Dezső társulatához. Itt történt meg vele egy mulatságos eset: Szigligeti Csikós című népszínművében Bencét játszotta, aki szerepe szerint az örökség reményében fejszével leüti mostohatestvérét, Astolfot. Maga a gyilkosság már a színfalak mögött történik. A testvérek jelenete után Astolf kimegy a színpadról, vagyis az udvarra távozik. Bence még maga elé mondja: agyonvágom, és siet mostohatestvére után. Az Astolfot alakító színész a színfalak mögött csak Bence lépteinek zajára figyel, és hangosan felkiált: Segítség, gyilkos, végem van! Igen ám, de a kifelé siető Bence még a színpadon elbotlott hosszú köpenyében, és hasraesett, miközben „áldozata” a színfalaktól takarva halálordítását hallatta. A történetet Szerémy így fejezi be „A függöny röhögve gördült alá!” Egy kassai évad után Kolozsvárra szerződött, ahol Gizella nővére már beérkezett színésznő volt. Kolozsvárott Ditrói Mór volt a művészeti vezető, újkori színháztörténetünk egyik legkiválóbb szakembere, aki kitűnő gárdát nevelt. Kolozsvári színésznek lenni majdnem olyan rangot jelentett, mint a pesti Nemzeti tagsága. Utánpótlását a Nemzeti Színház az Akadémia mellett Kolozsvárról szerződtette, mert a színészek ott már igényes közönség előtt igényes előadásokban bizonyítottak. Kolozsvárott mindent játszottak: drámát, operát, operettet, népszínművet, magyarokat és külföldieket, klasszikusokat és új szerzők darabjait. Minden színész minden fajta szerepet játszott, így Ditrói sokoldalúvá, széles skálájú művészekké képezte színészeit. 1895-ben alakult meg hazánkban először egy részvénytársasági alapon, magántőkével működő színházi vállalkozás, a Vígszínház. Ennek művészi vezetőjéül hívták meg Ditrói Mórt, egyúttal megbízták a társulat megszervezésével. Ditrói jórészt, a saját nevelésű, jól bevált kolozsvári együttesből szerződtette a Vígszínház társulatát, köztük Szerémy Zoltánt, aki a megnyitástól harminchárom éven át, nyugalomba vonulásáig hűséges tagja maradt a színháznak. A színháznyitó előadást, Jókai Mór erre az alkalomra írt A Baranghok című darabját három előadás után le kellett venni a műsorról, de már készen állt a színház a következő bemutatóra: Bisson Az államtitkár úr című vígjátékkal. Ebben debütált Szerémy, a darab ötvenöt előadást ért meg. Szerémy évtizedeken át betöltött szerepköre igen változatos: francia márkitól magyar parasztig, vígjátéki apától történelmi alakig mindent játszott. Egyszerű és természetes játékával, jellemábrázolásával még a híres es nagy együttesből is kitűnt, holott javarészt csak epizódszerepekhez jutott. Ez azonban a legkevésbé sem lebecsülendő feladat, hiszen néhány perces jelenetbe sűríteni egy egész emberi sorsot, megmutatni az ábrázolt jellemét, sokszor nagyobb teljesítmény a három felvonáson át színpadon lévő főszereplőénél. A kis jelenetből nagyot alkotni — ez volt Szerémy Zoltán művészetének lényege. Lengyel Menyhért, a színház egyik legsikeresebb darabja, a Tájfun szerzője így ír Szerémyről: „Soha még ilyen nagy tehetséget 42
