Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
PANDÚROK VEZÉRE Trenck arcképe Nem mindennapi élete tele volt párbajjal, harccal, cselszövéssel, megvesztegetéssel, szerelmi kalanddal és végül börtönben fejeződött be. Franz von Trenck báró Calabria félszigetén, Reg- gióban született 1711. január 1-én. A pozsonyi és a soproni jezsuitáknál nevelkedett. Tanulmányai befejezése után a családja szlavóniai birtokán élt. Miután megölte tiszttartójukat, apja Oroszországba küldte, hogy az ottani hadseregben rendre, fegyelemre szoktassák. Kapitányként, később őrnagyként szolgált a cári hadseregben. Összeférhetetlensége és parancsmegtagadása miatt halálra ítélték. Az ítéletet nem hajtották végre, de az országból kiutasították. Lőcsére, apja birtokára tért haza, majd ismét szlavóniai birtokukra ment. Trenck nem kedvelte a békét, a harcok és a kalandok érdekelték. Nagy Frigyes porosz király megtámadta Sziléziát. A támadás Ausztriát igen kedvezőtlen időpontban érte, az állampénztár üresen állt, egyes tartományok csak nemrég szabadultak a török uralom alól, az erődítmények rossz állapotban voltak, szegénység, elégedetlenség birodalom- szerte. A háború hírére Trenck kihallgatásra jelentkezett a királynőnél. Felajánlotta segítségét, hogy saját birtokán és költségén katonákat toboroz. A királynő szorult helyzetében örömmel fogadta az ajánlatot és megbízta Trencket a pandúrcsapat megszervezésével, melynek aztán parancsnokává nevezte ki. A pandúrok szedett-ve- dett népségből rekrutálódtak, de magas termetű, széles vállú, mindenre elszánt emberek voltak. Öltözetük török módra szabott kék nadrág, rövid, fehér vagy szürke posztóból készült zsinóros dolmány volt, fejükön ellenző nélküli kerek sapkát viseltek, hajfonatuk a vállukig ért, hátukon a híres csuklyás vörös köpeny lógott. Széles derékszíjukon handzsár és két pisztoly, vállukon keresztben két fekete szíjon patrontáska és a kard függött. Trenck kék nadrágot, fekete bő ujjú dolmányt, vörös köpenyt viselt, fekete szegélyű vörös bársonysapkája oldalán aranybojt csüngött. Herkulesi erejű, hatalmas termetű férfi volt. Ahol megjelent, mindenütt felhívta magára a figyelmet. Jókai Mór a Két Trenck című könyvében azt írja, hogy rút az arca. Csak 1742. július 25-e óta lett ilyen, amikor a cseh-bajor határon fekvő Diesenstein kastély bevételekor a felrobbant puskapor csúfította el. Trenck kiváló parancsnoki erényekkel rendelkezett, a hadi helyzetet mindig jól értékelte és fel tudta használni az ügy érdekében. Semmiféle veszély elöl nem tért ki, önkéntes csapata élén járt, katonáinak, akiket rajta kívül semmilyen más parancsnok sem tudott féken tartani, példaképül szolgált bátorságban. Sok kiváló tulajdonsága mellett ösz- szeférhetetlen természettel bírt, és emiatt sok ellensége támadt. Legnagyobb ellenfele mindjárt a sziléziai harcok idején báró Menzel János Dániel magyar huszárezredes volt. Amikor gróf Nei- perg Vilmos hadseregtábornok, a sziléziai harcok főparancsnoka egy vita folytán Trencket parancsnoki tisztségétől megfosztotta és helyére Menzelt nevezte ki, Trenck a fővezér döntését végtelenül sértőnek találta, mert pandúrezredét Mária Terézia jóváhagyásával szervezte meg, és kinevezését is a királynőtől kapta. Neiperg azt tette, amit más parancsnok is tett volna, ha valamelyik tisztje a fegyelmet megsérti. Trenck rövid időre Bécsbe ment pihenni. Meglepetésére azonban a császárvárosban nem mulatságok várták, hanem Menzel vádjai nyomán katonai vizsgálóbizottság. A királynő közbenjárására minden elsimult. A helybeli újság, a Wiener Diarium lelkesedéssel írt Trenck hőstetteiről, az utcán balladákat énekeltek róla. A pandúrezredes birtokára, Szlavóniába utazott, hogy újabb sereget toborozzon. Megbízást kapott arra, hogy minden egyes katonáért nyolcvan forintot fizethet. Hat hét alatt 2500 új pandúrt és 130 huszárt sikerült beszerveznie, zászlaja alá még a török szultán jobbágyai is eljöttek a Száva folyó túlsó partjáról. A pandúrok 1744 tavaszán új, zöldszínű egyenruhában, vörös vagy sárga csuklyával mutatkoztak be. Trenck úgy bánt katonáival, mintha életről-halálról joga volna dönteni. Nem szívesen hajolt meg a parancs előtt, alárendeltjeitől azonban nem tűrt semmiféle fegyelemsértést. Pandúr, nem pandúr, mindenkit meg- botoztatott, aki nem engedelmeskedett neki. A tiszteket magasabb elöljárók határozata nélkül lefokozta és seregéből kizárta. Ezzel ugyan megtisztította ezredét a nemesi naplopóktól és az alkalmatlan tisztektől, de számos ellenséget szerzett magának, akik később sokat ártottak neki, végül börtönbe is juttatták. Térjünk vissza ismét a harcmezőkre. Lotharin- giai Károly vezérlete alatt a franciák ellen indult az osztrák hadsereg. Elérkezett az idő, amikor Trenck újból tanújelét adhatta kiváló képességeinek. A Rajnán átkelve a pandúrok kezébe került az egész francia tábor. Meglepetésük olyan nagy volt, hogy ellenállásra nem is gondoltak. Két évvel korábban a franciák voltak az urak Prágában, most a poroszok szállták meg Prágát, és tartották hatalmukban Dél-Csehorszá- got. A harcok során Kolinnál, amikor közel álltak ahhoz, hogy magát II. Frigyes porosz királyt is foglyul ejtik, egy hatfontos ágyúgolyó Trenck lábát súlyosan megsebesítette. Négy hónapig nyomta az ágyat. Sokszor úgy tűnt, hogy a fájdalmakat nem bírja elviselni és amputálni kell a lábát. A morvaországi Znaimba, a mai Znojmóba szállították, ahol hat orvos kezelte. Mária Terézia saját orvosát is rendelkezésére bocsájtotta. Végül Csaszlauban egy híres orvos gyógyította meg, de élete végéig sántított. Az utolsó csata, amiben Trenck részt vett 1745. november 30-án Csehországban, ismét a poroszok ellen folyt. Ütközet közben a porosz király sátrának hátrahagyásával menekült. Trenck katonáinak kezébe gazdag hadizsákmány került, a király levelezésén kívül a hadipénztár nyolcvanezer aranya és a király személyes használatát képező ezüstkészlet. A győzelem után a poroszok elhagyták Csehországot és aláírták a drezdai békét. Drága béke volt, Ausztria elvesztette koronája legértékesebb gyöngyszemét, Sziléziát. Trenck szabadságot kapott és szokásához híven Bécsen keresztül készült hazafelé, bár tudta, hogy veszély fenyegeti. Mária Terézia a számos panasz hatására kénytelen volt külön katonai bizottságot megbízni a harcterek hőse tetteinek kivizsgálására. Az ügy most is jól végződött, csupán pénzbírságra ítélték. Egy operai előadáson, ahol Mária Terézia is jelen volt, Trenck észrevette a szomszédos páholyban azt a Gossau nevű tisztet, akit ő kizárt ezredéből gyávasága no
