Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
prémes mentében, ezüstgombos sarkantyúval, kezében ébenfa fokossal járt. Hát hogyne tetszett volna mindazoknak, akik akár szívből, akár színből a mindennapos életben kezdték játszani a magyar. És a Népszínház első ezer előadása keretében így kerülhetett sor A sárga csikóra, és talán a kor legjellegzetesebb, a stilizáltidealizált magyar falut bemutató művére, A piros bugyellárisra. A műfaj tetőzése a műsorstatisztikából is kiolvasható, hiszen az első ezer előadásból 366, több mint egy harmad a népszínműé. De mit játszottak a többi estén? Talán egy kicsit furcsa, sommás megállapításnak tűnik, ha azt mondjuk: a Népszínház lett az ország első operettszínháza. Már a budai Népszínház is játszott — elsősorban francia - operettet. Az ez idő tájt fővárosunkban működő különböző német nyelvű színházak is rendszeresen mutattak be német, osztrák operetteket. Rákosi Jenő Népszínháza, élve a működési szabályzatában foglalt lehetőségekkel, az operettet, s szintén elsősorban a franciát, kezdte kul- tiválni. Lecocq Angot asszony lánya az első nagy siker, s a primadonnaszerepben megint csak Blaha Lujza (ez idő tájt Soldos- né) tündököl. S ha azt mondjuk, hogy a népszínmű felemelkedése és csúcsra jutása elképzelhetetlen Blaha Lujza nélkül, ugyanezt kell mondanunk a magyarországi operettről is. Ö segíti első sikerre A corneville-i harangokai, s aztán — ezúttal nadrágszerepben, a címszereplőt alakítva — Boccac- c/ot, Suppé máig is játszott kedves, színvonalas muzsikájú operettjét. És nadrágszerepet játszik az első magyar operettben, a Titilla hadnagyban is (szövegét Rákosi Jenő, zenéjét Puks Ferenc, a színház egyik karnagya írta). S így alakul ki a színház műsorának második nagy blokkja: az első ezerben 334 előadással szereplő operett. A harmadik háromszáz pedig főként a nagy látványosságoké. Nagyméretű és mozgalmas díszletparádék ezek — előbb az idősebb, majd a fiatalabb Lehmann Mór színpadképeiben —, melyeknek a meséje szinte csak ürügy a mennél változatosabb helyszínek számára: - többnyire Verne Gyula adja az ötleteket - hogy csak hármat említsünk a nagy sikerek közül: Sztrogoll Mihály utazása, 80 nap alatt a Föld körül és a Dráma a tenger fenekén. A műsor később még inkább átrendeződött. A népszínmű-epigonok — a sablonokba ragadva — nem tudtak vonzó műveket alkot„A BETYÁR KENDŐJE", NÉPSZÍNMŰ IIS76) BLAHANE ES TAMASI ni. Maradt tehát a friss lendületű operett: Offenbach legjobb alkotásai (Hoffmann meséi, Orfeusz az alvilágban, Szép Heléna, A gerolsteini nagyhercegnő, Párizsi élet), Hervé a Lilivé I és a Nebáncsvirággal, Strauss Cigánybárója Jókai alapanyagából, Millöcker és Zeller daljátékszerű operettjei — és a kor legsikeresebb magyar operettszerzője, Konti József művei, Az eleven ördög, a Királyfogás és A kópé. Persze Bla- háné nem bírta volna egyedül hordozni az egész műsort, meg lassan ki is öregedett a primadonna szerepköréből. Jöttek hát az újak, a századforduló népszerű művésznői: Pálmai Ilka, Hegyi Aranka, majd később Küry Klára, hogy azután a sor egy új magyar operettszerzővel záruljon: Huszka Jenővel. Operettje, a Bob herceg nemcsak őt tette egy csapásra igazán híressé, hanem a darab címszerepében az új csillagot, Fedák Sárit is. A sok női név egyben azt is jelzi, hogy ebben a műfajban a primadonna volt a csillogó középpont. Nagy színészről ez idő tájt nem is szól a krónika. Talán csak egy kiemelkedő komikust, karakterszínészt kell megemlítenünk még egy ilyen rövid beszámolóban is: Kassai Vidort. Tudatos művésznek ismerték, gondos és elmélyült embernek (Jászai Mari egy ideig a felesége volt). Ő volt az első Menelaos a Szép Helénában, Stix Jankó az Orfeuszban, és emlékezetesen formálta meg például Gonosz Pista alakját A falu rosszában. A leghosszabb ideig Evva Lajos volt a Népszínház igazgatója: 1881-től 1897-ig. Utána már a hanyatlás nyilvánvaló jelei erősödtek meg. Porzsolt Kálmán már csak két évig vezette a színházat, utódja, a színésznek egyébként kedves Vidor Pál pedig két rövid év után, a csőd szélén, öngyilkos lett. Egy évig a Népszínházi Bizottmány adminisztrálta a színházat, amely azután 1907— 1908-ban Népszínház-Vígopera elnevezéssel, Máder Rezső vezetésével próbált új utakat, bemutatva Bizet Carmenját, a fiatal Somlai Arthur kétfelvonásos „falusi játékát", A veszedelem címmel, és végül, mintegy búcsúként Hevesi Sándor rendezésében Az ember tragédiáját. 1908-ban a régi, használhatatlannak minősített nemzeti színházi épületből ide, a Népszínházba költözött át „néhány évre”, a Nemzeti Színház együttese. Az első, majd a második világháború azonban lehetetlenné tette új épület emelését, s így az ország első színházának társulata 1964-ig „vendég” maradt. Az épületet fejleszthetetlen- nek minősítették, és a Népszínház otthonát, élete kilencvenedik évében, lebontották. JELENET A KORABELI NAGYSIKERŰ ,,A NANI" CÍMŰ HAROMFELVONASOS PÁLYADÍJNYERTES NÉPSZÍNMŰBŐL (1890) SZÉKELY GYÖRGY 6
