Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
Tőgenerális^ercsényi „Bercsényi úr, a bujdosásának végit szakasztván, ma reggel két órakor el hagya bennünket." — a szomorú hírt Rodostóban „kedves nénjének” Mikes Kelemen az Ür 1725. esztendeje november hónapja hatodik napján írta. — .......mind holtig az elméje helyén volt, és egy keresztényhez illendő halállal múlt ki evilágból . . .” A holttest Konstantinápolyba szállítását a Porta nem engedélyezte. A kuruc tábornokot a rodostói templomban temették el. Az idén 250 éve meghalt gróf Bercsényi Miklós — a Habsburg-császár emberei Erz-Rebellnek hívták — 1665- ben született Temetvény várában. A család nevét a Veszprém megyei Berchenyről nyerte. Az első, krónikában feljegyzett ős: László, II. Lajos udvarnoka volt. A fiatal Miklós a nagyszombati egyetemen tanulta a világi, Esterházy Pál nádor udvarában a hadi és a diplomáciai tudományokat. 1686-ban, Budavár ostrománál kitüntette magát, ezredesi rangot kapott. Később újabb rangokat érdemelt: Szeged és a hozzá tartozó véghelyek főkapitánya, aranysarkantyús vitéz, királyi kamarás, tanácsos, Ung megye örökös főispánja, Felső- Magyarország fő hadibiztosa lett. S a Bercsényi-családnak 1687-ben grófi rangot adományozott Lipót császár. Nehéz időket élt akkortájt a magyar nemzet. A Habsburg-kormány bevezette Magyarországon az abszolutizmust. Az országot örökös tartománynak tekintette, s ha a rendi önkormányzat papíron megmaradt is, a császári katonaságtól megszállt országban nem érvényesülhetett. Az osztrák hadsereg, tábornoktól a közkatonáig, a gyors meggazdagodás forrásának tartotta Magyarországot. A tizennyolc éves Rákóczi Ferenc — az ország leggazdagabb nagybirtokosa, apja Erdély választott fejedelme, mostohaapja a lázadó kuruc, Thököly Imre volt, anyja Zrínyi Ilona, a császári hóhértól kivégzett Zrínyi Péter leánya — 1694-ben, hatéves távoliét után Magyarországra látogatott, 1696-ban pedig hazaköltözött. Rákóczi és Bercsényi birtokai egymás mellett voltak. A Bercsényinél kilenc évvel fiatalabb Rákóczi szívesen vendégeskedett az idősebbnél Ungvá- rott. Beszélgettek az ország bajairól. Rákóczit tiszteletre késztette: Bercsényi lemondott fő hadibiztosi hivataláról. A gróf pedig jóleső meglepődéssel tapasztalta, hogy a fiatalemberen a „német köntös magyar és igaz honfi szivet takar". „Az ország bajainak és nyomorúságának megorvoslására vonatkozó terveimet Bercsényi gróffal közölni kezdtem ...” — vallotta emlékezéseiben a fejedelem. A két nagyúr úgy érezte, valamit tenni kell a haza állapotának megváltoztatásáért. Elhatározták, hogy XIV. Lajos francia királytól kérnek támogatást. Rákóczi levelének kézbesítésére Longueval Ferenc József kapitány, elszegényedett nemes - kiről kiderült, hogy az osztrák udvar megbízottja — vállalkozott. A titkos üzenet a habsburgi rend őreihez került. Rákóczit Solari gróf, császári tábornok Sáros várában elfogta. Bercsényi Lengyelországba menekült, ahol XIV. Lajos követének, Elérőn márkinak átadta a magyar helyzetről készült emlékiratot. Rákóczi 1701. november 7-én feleKURUC-LABANC ÖSSZECSAPÁS (XVIII. SZ. ELEJE) sége segítségével a bécsújhelyi börtönből Lengyelországba szökött. „Varsóban Bercsényi gróf személyében hozzám hasonló sorsú bajtársra akadtam — olvasható a fejedelem önvallomásában. — Minden tanácskozásunk odairányult, hogy hazánk hasznára fordítsuk” az európai politikai körülményeket. S valóban, tevékenyen szervezték a fegyveres felkelést. Minszkben, Varsóban, a dri- kówi kastélyban éltek. Drámai epizód: lengyelországi osztrák bérgyilkosok Rákóczira támadtak, s csak Bercsényi lélekjelenléte mentette meg életét. Ekkor Brezán várába — a magyar határtól háromnapi járóföldre - rejtőztek el. Magyarországon a viszonyok tűrhetetlenné váltak. Olyannyira, hogy Rákóczi egyik jobbágya, Esze Tamás, Thököly paraszti származású tisztjével, Kis Alberttel kuruc mozgalmat indított. 1703 márciusában hírül hozták Bercsényinek: a lengyel városkába a felkelők követei érkeztek. A két parasztvezér felkérte Rákóczit: vállalja a felkelés vezetését. Rákóczi vállalta, s a lengyelországi Brezán- ban kelt kiáltványában, mely az „egyházi és világi, nemes és nemtelen igaz magyaroknak" szólt, felhívott minden magyart a nemzet szabadságának megvédelmezésére. 1703. június 16-án Rákóczi Ferenc csekély kísérettel átlépte a magyar határt. Megkezdődött a szabadság- harc. A küzdelemben Rákóczi társa, győzelmek, vereségek osztályosa, sikerek, kudarcok részese, a fejedelem első embere Bercsényi Miklós. Hadsereget vezetett, fegyverszünetről, békekötésről tárgyalt, szövetséget kötött. Jól működő kémszervezete volt. Bercsényi szónokolt az 1705. szeptemberi szécsényi országgyűlésen. A rendek a Borjúpást térségén gyűltek össze. Középütt a tizenkét árbocos fejedelmi sátor, mellette Bercsényié és félkörben a 25 megye több ezer emberének táborhelye. A gyűlés — Bercsényi javaslatára - a szövetkezett karok és rendek gyűlésének nevezte magát. II. Rákóczi Ferencet egységes akarattal a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé kiáltották ki. A fejedelem megesküdött, hogy a szabadság helyreállítására kötött szövetséget megtartja, a szövetkezett magyarságot soha el nem hagyja. Az eskütétel után dobpergés kíséretében négy főúr: Bercsényi, Forgách, Esterházy és Csáky háromszor felemelte a fejedelmet. Harsogott a vivát, a sokaság lelkesen ünnepelt. Fölmerült Rákóczi királlyá választásának terve is. Azonban az elképzelést a főnemesség nem pártolta, sőt a fejedelem is elhárította. Bercsényi ott volt 1707 májusában az ónodi országgyűlésen is. „Nagy és a magyar világban nem sokszor 7
