Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
BALOGH ISTVÁN A FŰAPSZIS KÖZÉPSŐ ABLAKÁNAK OROSZLANFIGURAJA, EMBERFEJJEL RÁCZ ENDRE J A K Szombathely környékén áll a XIII. század közepén felszentelt és a XIX. század végén teljesen helyreállított, kissé át is alakított jáki templom, a román kori magyar építészet legszebb, legismertebb emléke. Sok könyv jelent meg már róla, művészet- történeti munkák, amelyek elmélyülten elemezték, és szerényebb igényű idegenforgalmi vezetők. Ez a könyv a líra jegyében született: szubjektív beszámoló egyik legnagyszerűbb művészeti emlékünkről. Granasztói Pál, az építész és író a kis kötetet bevezető esszéjében leírja az épület születésének körülményeit, sorsát, és arról is szól, mit jelent a ma emberének. Rácz Endre pedig végigkíséri az olvasót — több mint száz képben - a templom díszein: a kapu faragásának mértani ábráin, a boltozatok ívén, a templom zegzugaiban búvá szobrokon, a már-már eltűnő freskókon. (Corvina) A CÍVISEK VILÁGA „Debrecennek, amilyen messze a krónikák és írott emlékek visszavezetnek, saját történelmi élete van, amely a szokott fogalmaktól eltér, önállóan fejlődik és kifelé érezteti hatását a magyar nemzetre” — írta Jókai Mór, s még hívhatnánk tanúnak Kazinczyt, Csokonait, Petőfit is, hogy Debrecen már a kezdetektől különleges helyet foglalt el a magyar városok között, hogy sajátos történelme, műveltsége, hagyománytisztelő polgárainak, cíviseinek világa milyen sajátos kultúrát alakított ki, amely hosszú ideig kisugárzott egész nemzeti művelődésünkre. A Gondolat Kiadó Magyar Néprajz-sorozatának új kötete bizonyára ezért tárgyalja a néprajzi munkáknál szokatlan mélységgel a debreceni társadalom történelmi hátterét. A könyv végigkíséri a történeti gyökerektől a várossá válás, a cívis életforma, a hagyományok kialakulásának folyamatát, részletesen bemutatja a város és lakói életének minden mozzanatát, figyelme kiterjed a különféle foglalkozások és eszközeik leírására, a közösségi, a családi élet ünnepi és hétköznapi eseményeinek, az ezekhez fűződő helyi szokásoknak, hagyományoknak, szertartásoknak ismertetésére is. Az érdekes és olvasmányos kötetet bőséges illusztrációs anyag teszi még teljesebbé. (Gondolat) * ís UTAZAS AZ Ü ÓKORI BABILONBA A mezopotámiai kultúra a művelődéstörténet egyik legérdekesebb, legszínesebb fejezete: e terület a kerék, a kerámia magasfokú művészete és számtalan más alapvető eszköz, az írás és a tudomány sok ágának szülőhelye. A mai Irak, Irán és Szíria területén 4000—5000 évvel ezelőtt az ismeretlen eredetű sumérok, sémi akkádok, majd utódaik, a babiloniak, később pedig a harcias asszírok alapítottak hatalmas birodalmakat a Tigris és az Eufrátesz mentén, s világvárossá fejlesztették Babilont, az „isten kapuját”. A múlt század közepén megkezdett s napjainkban is folyó feltáró munka során napvilágra kerülő emlékek gyors egymásutánban módosítják az addigi ismereteket, tudományos eredményeket. Mezopotámia kulturális örökségéről utoljára 1928- ban jelent meg Magyarországon egy kis összefoglaló munka Dávid Antaltól, amely az eltelt időre tekintettel már szinte teljesen elavult, ezért különösen örvendetes ez a tudományos kutatás mai állását tükröző alapos összefoglalás. A könyv elsősorban Babilon, a világváros, illetve a környező vidék művelődéstörténetét tárgyalja az i. e. első évezred első felében. A precíz és alapos ásatások eredményeként elég nagy biztonsággal lehet rekonstruálni egy élettel és méltósággal teli város, egy jólétben élő ország életét, kőbe vésett törvényekbe foglalt viszonyaival, pontos „könyvelési" rendszerével, ékírásos agyagtábla-könyv- táraival, papjaival és isteneivel, katonáival és uralkodóival. A könyvet időrendi táblázat, névmutató, bibliográfia és térképmelléklet egészíti ki. Száz kevéssé ismert, részben színes kép illusztrálja a kötetet. (Corvina)
