Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
A MÉSZÁROSCÉH 1640-BEN KÉSZÜLT LÁDÁJA. 1563. ÉVBEN NYERT SZABADALOMLEVELÜKET ZAVARTALAN MŰKÖDÉSŰK biztosítása céljából több ízben, így az 1649., 16Z6. ÉS 1727. ÉVEKBEN A FÖLDESÚRRAL ÉS A VÁR PARANCSNOKÁVAL MEGERÖSÍTTETTEK. A SÜTÖK CÉHÉNEK REMEKBE FARAGOTT LÁDÁJA 1699-BEN KÉSZÜLT. RÉGI SZABADALOMLEVELÜK ELVESZETT. ÚJ ARTtKULUSUKAT 1708-BAN HEISTER VAROSPARANCSNOKTÓL KAPTÁK. AMELYET A KORABELI SZOKÁSOKNAK MEGFELELŐEN 1718-BAN ALTHAN VÁROSPARANCSNOKKAL, MAJD TEKINTETTEL GYŐR VÁROS KÖZJOGI HELYZETÉNEK MEGVÁLTOZÁSÁRA, 1756-BAN MÁRIA TERÉZIA KIRÁLYNŐVEL IS MEGERŐSÍTTETTÉK. AZ ASZTALOSOK ÉS PUSKA AGYKÉSZ I T Ö K CÉHÉNEK LÁDÁJÁT 1650-BEN KÉSZÍTETTÉK. A CSONTBERA- KÁSOKKAL DÍSZÍTETT LÁDA CSISZOLT BETÉTLAPJAIN, A TISZTSÉGVISELŐ MESTEREK NEVE UTÁN A LÁDÁT KÉSZÍTŐ HENN JÁNOS ASZTALOSMESTER NEVE IS OLVASHATÓ. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL EZ AZ EGYETLEN DARAB, AMELYNEK ALKOTÓJÁT IS ISMERJÜK. A NÉMET KÁDÁRCÉH FARAGOTT S A CÉH JELVÉNYEIVEL DÍSZÍTETT LÁDÁJA 164S-BEN KÉSZÜLT. A KÁDÁROK KÖZÉ TARTOZTAK A FAEDÉNYKÉSZiTŐ KÉZMÍVESEK IS. CÉHLEVELÜKET 1643-BAN MIKSA FŐHERCEGTŐL, 1734-BEN PEDIG III. KÁROLYTÓL KAPTÁK. A céhláda a foglalkozási áganként céhekbe tömörült iparosok legnagyobb kincse volt, amelyet az együvétarto- zás, a közös érdek legfőbb jelképének tekintettek. Nem véletlen tehát, hogy egyik-másik céhláda az asztalos-, lakatos-, fafaragó mesterség, továbbá a festőmívesség valóságos remeke. A korai időkben a ládákat fatörzsből vájták ki, a XVII— XVIII, században többnyire gyümölcsfából; később puhafából is készítették. A ládákat díszes vasból készített szereléssel látták el, művészien faragott, avagy festett díszítései közt megtalálhatók a céh jelvényei és a patrónus képe. Külsején vagy fedelének belső lapján többnyire megörökítették a céh alapításának vagy a láda készítésének évét, a készítő céhmester és a céh elöljárójának neveit is. A céhládákban őrizték a céh működését, életét szabályozó szabadalomlevelet: az ,,arti- kulusokat", jegyzőkönyvet, pénztárkönyvet, a mesterek, legények és inasok nevét, a felvételük idejét tartalmazó könyveket, a tagok okmányait, a céh leveleit, pecsétnyomóját, pénzét stb. Általában az volt a szokás, hogy a mesterek ládáját a céhmester, a legényekét az atyamester lakásán, ritkábban a céh szállóhelyén őrizték. A céhek a szabályzataikban előírt időben tartották gyűléseiket. Ezek egyikén választották meg a céhmestert és a céh elöljáróit. Inasokat szerződtettek és szabadítottak fel, a céhet érintő kérdésekben valamennyi tagra kötelező érvényű határozatokat hoztak. Foglalkoztak a tagok esetleges panaszaival, a szabályokat megsértőkre pedig megfelelő büntetést szabtak ki. A gyűlések ritka kivételtől el34
