Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
„MERT KÖLTÉSZET MEKKÁJA VAGY NEKÜNK” A vihar, amely Petőfi Sándor születési helye körül kavargóit, elcsitult. A perdöntő bizonyítékok közül a legjelentősebbet maga a költő szolgáltatta késői kutatóinak. A pápai kollégium anyakönyvébe, az iskola rendszabálya szerint, sajátkezűleg írta be születési helyéül Kiskőröst. A krónika szerint a hajlék, melyben a „tündéri zseni” napvilágot látott, kb. kétszáz éve épült. A legrégibb telekkönyvi bejegyzés így szólt: „zsellérállományi ház, udvarral, 130 négyszögöl területtel”. S hozzá még csak annyit, hogy fala sár, alul terméskő, a teteje nád. Petrovicsék 1821. november 1-től 1824 október közepéig laktak Kiskőrösön. A szülőház utáni érdeklődés már az 1850-es években megindult. 1861-ben, az országban először, Kiskörös emelt szobrot nagy szülöttének, és ekkor kerül a ma is látható emléktábla a ház utcai homlokzatára. Az 1870-es években Pest vármegye közgyűlése már a ház megvételéről tárgyal, és e célra gyűjtést is hirdet. A sikeres gyűjtés ellenére, hosszú huzavona után, 1878-ban mégis a Magyar írók és Művészek Társasága vásárolja meg. Az ünnepélyes átvételre 1880. október 17-én kerül sor. A Társaság nevében Jókai Mór így kezdi ünnepi beszédét: „Üdvözlégy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad. Új gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek.” De megszívlelendők az írók fejedelmének további szavai is. „Az új gazda, aki ezt birtokba veszi, a magyar irodalom és művészet, maga sem halandó. Élni fog az, míg csak a magyar nemzet él, magyar míg áll, az pedig élni és állni fog, míg ez a föld és ez az ég lesz. S ez új gazdának gondja lesz időtlen időkig, hogy ez a hajlék épen fennmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne hulljon, hogyha a nagy szellem visszavágyik, bekalandozva a kerek világot s az egek csillagképeit, ebben a csendes kis otthonban mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal', »cserebogár, sárga cserebogára...” Ebből az időből származik a ház első vendégkönyve is. Alig telik el tíz év, és a ház átkerül Kiskőrös tulajdonába. 1894-ben már gondnoka is van. Petőfi neve már külföldön is közismert és szülővárosa bevonul a világirodalom történetébe, mint ahogy az egyik látogató a vendégkönyvbe bejegyezte: „mert költészet Mekkája vagy nekünk”. A látogatók özönlenek a
