Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kratochvil 518 csász. és kir. katonai akad.-t (1887-1890), majd a bécsi Hadiisk.-t, az osztrák-m. vezérkar szakisk.-ját (1894-1896). Hadnagy a csász. és kir. 48. gyalogezredben Komáromban (1890. aug.-tól), uo. főhadnagy (1894. noV.-tői). 1896. nov. 1-jén a vezérkarba osztották be; a csász. és kir. 2. hegyi dandár vezérkari tisztje Trebinjében. Másodosztályú százados az 5. közös gyalogezredben Miskolcon (1898. nov.-től). Vezérkari tisztként a pécsi honvéd hadapródisk.-ban a harcászat és a hadseregszervezet tanára (1900. szept.- től). Első osztályú vezérkari százados (1900. nov.-től). A bp.-i Ludovika Akad.-n a harcászat és a hadtörténelem tanára (1903. szept.- től). Kolozsváron a VI. honvédker. parancsnokságán beosztott vezérkari tisztként (1905. szept.-től), majd a m. kir. bp.-i 1. honvéd gyalogezredben szolgált (1908. jún.-tól). József Ágost főhg. udvartartásánál a katonai nevelés vezetője (1908. dec.-től), vezérkari őrnagy (1910. nov.-től), vezérkari alezredes (1913. nov.-től); beosztásából felmentették (1915. máj. 5.). Az orosz fronton harcoló m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka (1914. aug. 22- étől), részt vett a galíciai Lemberg körüli harcokban. A 4. honvéd gyalogezred parancsnoka (1914. szept. 10-étől), a Kárpátokban a Duklai-szoros környékén harcolt. 1915. jún. végétől az olasz fronton a Krn- hegytömb Vrsic és Vrata csúcsai környékén/ majd 1915. júl. 18-ától a doberdói fennsíkon küzdötte végig a 2-6. isonzói csatát (1916. aug.-ig), majd a comeni fennsíkon a 7-8. isonzói csatát (1916. szept.-okt.). Ezredes (1915. szept.-től). Ideiglenesen a m. kir. nagyváradi 39. honvéd gyalogdandár parancsnoka (1916. jún. 6-22., vmint 1916. okt. 5.-nov. 15.). Ezrede élén az orosz fronton, a megerősített 215. porosz hadosztályhoz beosztva, a volhíniai Gorochow mellett vívott állásharcot (1917 jan.-jától). A m. kir. bp.-i 81. honvéd gyalogdandár parancsnoka az olasz fronton (1917. szept. 14.-okt. 12.). A 39. honvéd gyalogdandár parancsnoka (1917. okt. 13-ától a Monarchia összeomlásáig), amellyel az Isonzónál, a Monte San Gábrielén, az olasz harctéren küzdött. Részt vett a caporettói áttörésben (1917. okt. 24.), az osztrák-m. csapatok Piavéig történő előrenyomulásában. Az olasz frontról fegyelmezetten vezette vissza dandárját Mo.-ra (1918. nov.). Hazatérése után az erdélyi katonai kér. parancsnokává nevezték ki. Megszervezte a román hadsereg ellen 1919. ápr. 27-éig harcoló Székely Hadosztályt, amelynek élén sikeres ellenállást fejtett ki Erdély E-i és Ny-i határán (1919. jan.-febr.), majd Demecsernél letette a fegyvert (ápr. 27.). A románok Brassóba internálták, majd 1920. febr. 6-án letartóztatták, börtönbe került, szept.-ben román haditörvényszék elé állították. Még hazatérése (1920. okt. második fele) előtt Horthy Miklós vezérőrnaggyá nevezte ki (1920. aug. 1.). A debreceni katonai körlet (1921. márc.-tól), a debreceni 6. vegyesdandár parancsnoka (1922. aug.-tól). Altábornagy (1923. aug.-tól), az Aggházy Kamill százados által megszervezett, 1921- től a bp.-i Mária Terézia Laktanyában elhelyezett Hadtörténelmi Múz. ig.-ja. Átmeneti viszonyba (1924. nov. 19.), majd nyugállományba helyezték (1925. dec. 1.). Ezt követően Bp.-en élt. - Az Orsz. M. Hadimúz. Egyesület dísztagja (1924-1929). Vezérfőta- nácsnoki címet használt (1923. aug. 1.-1924. nov. 19.). A m. kir. 4. honvéd gyalogezred parancsnokaként megvetette egy ezredmúz. alapjait, amelynek anyaga az 1920-as években bekerült a Hadtörténeti Múz.-ba. - Az 1920-1930-as években többek között a Szt. István Akad. (1941), a M. Külügyi Társaság, a Bp.-i Mozart Egyesület, a M. Kulturális Egyesületek Orsz. Szövetsége, a Nyugállományú Katonák Orsz. Szövetsége tagja. A Székely Hadosztály Egyesület vezetője. - Számos osztrák-m. és külföldi, később m. katonai kitüntetés birtokosa: Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztje (1929; az I. vh. alatti tevékenységéért), tiszti arany vitézsé- gi érem (az olasz fronton kifejtett tevékenységéért). F. m.: A m. kir. nagyváradi 4. honvédgyalogezred és népfölkelő alakulatainak működése a világháborúban (in: A volt m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred és népfelkelő alakulatai bajtársi szövetségének értesítője. 1933. évi november hó. Gyoma, 1933); A székely hadosztály 1918-19. évi bolsevistaellenes és ellenforradalmi harcai a székely dicsőségért, Erdélyért, Magyarország területi épségéért és Európáért (Bp., 1938); A székelyt a forradalom se győzte le (in: A magyar katona. Századunk legszebb magyar csatái. Szerk. Ajtay Endre. Bp., 1943).
