Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
519 Krenner írod.: Magyarország az első világháborúban. Lexikon. A-Zs. Főszerk. Szijj Jolán (Bp., 2000); KMKA L: 568.; MÉL L: 1013-1014. (téves születési hely: Kőszeg!, téves név: Kratochwill!); MKL VII.: 462-473. Balla Tibor Kreith Béla, gr. (1851. máj. 8. Arad -1916. nov. 12. Csüdőtelke): újságíró, múzeumalapító. - Aradi gimn.-i tanulmányai után a csász. kir. 2. huszárezredben szolgált öt évig, majd az általa alapított Vadász-Újság (1880), utóbb a Szemle szerkesztője (1883- 1885). Több mint tíz találmánya értékesítésére huzamosabb időn keresztül Bécsben tartózkodott. Elsősorban a m. függetlenségi harcok, a Rákóczi-szabadságharc és az 1848-1949. évi forradalom és szabadságharc érdekelte. Első feleségével, Farneki Jankával az 1848-1849. évi szabadságharc ereklyéit gyűjtötte. Gyűjt.-ében mintegy 1800 nyomtatott kép, 400 olajfestmény és rajz, 2000 oklevél, 800 fegyver, ruha és felszerelési tárgy, könyv volt. Az anyagból a pesti Vigadóban kiáll.-t rendezett, majd megalapította az 1848-1849-es m. ereklyemúz.-ot. Az anyag nagy részét a m. kormány az MNM részére megvásárolta. F. m.: II. Rákóczi Ferenc és korának története (Bp., 1905). írod.: Pallas X.: 45.; Szinnyei VIL: 256-257.; Gulyás XVII.: 607. lélpl Krenner József Sándor (1839. márc. 3. [keresztelés napja] Buda - 1920. jan. 16. Bp.): mineralógus. - A Politechnikum technikushallgatója (1856-tól), a bécsi Műegy.-en építészetet tanult (1859- 1860). Bécsben az udvari ásványkabinetben Bezina mellett foglalkozhatott ásványokkal. A tübingeni egy.-en többek között a világhírű Quenstedt professzor tanítványaként földtant, őslénytant, állati sejt- és alaktant, növénytant és növényanatómiát tanult. Die Tertir Formation von Szob c. őslénytani témájú értekezésével doktori oklevelet szerzett (1865). Br. Eötvös Loránd nevelője. A budai Politechnikum Ásvány- és Földtani Tanszékén tanársegéd (1864—1865), majd a József Műegy. Ásvány- és Földtani Tanszékén ny. r. tanár (1870-1894); ezzel egy időben a Pesti Kereskedelmi Akad.-n a természetrajz, az áruisme, a technológia és a geológia tanára (1867-1868), ill. az MNM Természetiek Tárában segédőr (1866-1869), tb. őr (1869-1870), később az Ásvány-Ős- lénytárban őr (1870-1893), ig.-őr (18931901), osztályig. (1901-1919), a tár vezetője (1870-től). A bp.-i tudományegy.-en az Ásvány-Kőzettani Int. ny. r. tanára (1894- 1913). - A leíró ásványtan, ezen belül a kristályalaktan kimagasló tudású képviselője. Munkássága során 15 új ásványfajt írt le: krennerit (Nagyágról, 1877; ered. bunsenin, később róla nevezték el), semseyit (Felsőbánya, 1881), avasit (Avas-völgy, 1881), dog- nácskait (Dognácska, 1884), kornelit (Szomol- nok, 1888), romboklász és szomolnokit (Szo- molnok, 1891), andorit (Felsőbánya, 1892), lorándit (Allchar, 1894), széchenyiit (K-Ázsia, 1897), warthait (Vaskő, 1909), fizélyit (Kisbá- nya, 1913), schafarzikit (Pernek, 1915), pulsz- kyit (Pernek, 1915), sjogrend (K-Cornwall, 1910); az ásványtan ezek közül többet (krennerit, semseyit, kornelit, romboklász, szomolnokit, andorit, lorándit, fizélyit) ma is önálló ásványfajként ismer el. Pontosította több ásvány tulajdonságait. Számos hazai lelőhely ásványainak körét gazdagította; pl. a berthieritet, az ineritet és a metacinnabari- tot Nagybányáról, a szimplezitet, a wol- framitot Felsőbányáról, a bizmutint és a pirokroitot Vaskőről, a dioptázt Rézbányáról, a fischeritet Romángladnáról, a pszeu- dofitot Borostyánkőről írta le. Foglalkozott a breitenbachi és a zsadányi meteorittal. Több ásvány, pl. az anglezit hazai előfordulását monográfiában dolgozta fel. Kivételes ásványfelismerő képessége folytán nemcsak az ásvány fajtáját, hanem rendszerint származási helyét is meghatározta. Sokáig Európa legjobb ásványismerőjének tekintették. Iskolateremtő egyéniségként hazánkban kiváló mineralógusok sorát tanította. A természetrajz egyéb területeinek is kiváló ismerője volt, lelkesedett a zoológiáért és a botanikáért, pályafutása kezdetén több őslénytani tárgyú, főként emlősökkel foglal
