Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Dániel 182 barlang, 1986); MUL: 82-93.; RÚL, V: 118. (eltérő születésnap: dec. 30.). Cs. Schwalm Edit Dániel Ernő, szamosújvárnémeti br. (1843. máj. 3. Elemér - 1923. júl. 23. Balaton- füred): politikus, miniszter. - Nagyapja Kiss Ernő, az 1848-1849. évi szabadságharc honvéd tábornoka, az aradi vértanúk egyike. - A pesti tudo- mányegy.-en állam- és jogtud.-i oklevelet szerzett (1865), ügyvédi vizsgát tett (1870). Torontál vm. szolgabírája (1867- 1868), törvényszéki ülnöke (1878-1870). A Torontál vm.-i választókén Deák-párti (1870- től), majd szabadelvű párti képviselője (1875-1878). Gazdasági és pénzügyi szakértő; délvidéki ármentesítési és vasútügyekkel foglalkozott. A Tiszai Ármentesítő Társulat alapító elnöke (1876-tól), a Tiszavölgyi Társulat egyik alapítója. A Nagykikinda-Nagy- becskerek vasútvonal kiépíttetője (1881-től). A Bánffy-kormány kereskedelemügyi minisztere (1895. jan.-1899. febr.). Jelentős szerepe volt a millenniumi kiáll, és ünnepségek megrendezésében (1896). Az ünnepségek után engedélyezte, hogy a Közlekedésügyi Csarnokban összegyűjtött tárgyak továbbra is együtt maradjanak, s a gyűjt.-t javaslatára a folyam- és tengerhajózás tárgyaival is kibővítették. így jött létre a Közlekedési Múz. (1899). Főrendiházi tag (1906-1910), a Nemzeti Munkapárt programjával ismét ország- gyűlési képviselő (1910). Irod.: Szinnyei II.: 591-592.; Gulyás V: 214.; RÚL V.: 122. Molnár Erzsébet Dániel Gábor, vargyasi br. (1912-től), id. (1824. ápr. 21. Árkos - 1915. febr. 6. Bp.): politikus, földbirtokos, múzeumi felügyelőbizottsági elnök. - Jogot tanult, Ny-európai tanulmányútja után a kir. táblai kancellárián dolgozott (1844). Jogi tanulmányait 1845- ben fejezte be. Udvarhelyszék és Küküllő vm. táblabírája, a kolozsvári erdélyi kormányszékhez (1846), majd rövidesen Bécsbe, az erdélyi udvari kancelláriához került. Segédkormánybiztos az utolsó székely nemzetgyűléskor (Agyagfalva, 1848); először Bodvajt helyszínelte ágyúgyártás céljából. A bukás után néhány hónapig erdővidéki alkirálybíró. Ezután gazdálkodott, majd Udvarhelyszék ideiglenes főkirály- bírájává nevezték ki (1861), de tisztéről a kormány alkotmányellenes eljárása miatt lemondott. A homoródi kér. képviselője a sze- beni országgyűlésen (1863), amelyen csupán egyszer, és csak azért jelent meg, hogy óvást emeljen annak alkotmányellenessége miatt. Újra ideiglenes főkirálybíró Udvarhelyszéken (1865-től), véglegesített királybíró (1869-től; a tisztség megnevezése 1876-tól főispán). Kormánybiztos árvízkárok ügyében (1870). Az árkosi zsinat az erdélyi unit. egyház főgondnokává választotta (1876), tiszte révén főrendiházi tag (1876-1903; lemondásáig). Számos közintézmény kezdeményezője, támogatója (pl. Erdélyi Múz.- Egylet), az Erdélyrészi M. Közművelődési Egylet alapító tagja. Vargyason Széchenyi- alapítványt tett (1860), és gyűjtést indított székely fiúk felsőoktatási segélyezésére. - A korabeli szakma által figyelemre méltónak tartott ásatásokat végzett a bardóci Torto- ma-tető melletti bronzkori halomsírokon (1867); ezek az első székelyföldi régészeti ásatások. Udvarhelyi főispánként Csereyné Zathureczky Emília támogatója a Székely Nemzeti Múz. jogállásának rendezésében, korelnökként a múz.-i felügyelőbiz. elnöke (1879-1890), kiállásának köszönhetően került bele a Székely Nemzeti Múz. Alapszabályaiba (1881), hogy a múz. vezetésébe Csereyné, majd a család képviselője mindig beleszólási jogot kap. Közvetített Pulszky Ferenc felé Nagy Géza múzeumőrré való kiszemelésekor. Kezdeményzésére Udvarhely vm. jelentős muzeális anyagot adott a Székely Nemzeti Múz.-nak. - A Lipót-rend kis- keresztje (1886), Szt. István-rend kiskereszt- je (1891). F. m.: Történelmi kalászok. 1603-1711. Kiad. (Pest, 1862); A vargyasi Daniel család közpályán és a magánéletben (1894); A vargyasi Dániel család eredete és tagjainak rövid életrajza (1896); Adatok a vargyasi Daniel család történetéhez (Bp., 1908); Újabb adatok a vargyasi Dániel család történetéhez. Kiad., szerk. Kelemen Lajos (Kolozsvár, 1913).
