Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Csanády Sándor: A mi tragédiánk
Csanádij Sándor: A mi tragédiánk 291 vív saját leikével a jobb jövőbe való bepillantásért, a helyes út megtalálásáért, az egymásnak feszülő ellentétek kiegyenlítéséért. Mert ki ne ismerne rá a saját fajtáját féltő, hazájáért aggódó Bánk nádorban a költő Zrínyire, Rákóczi Ferencre, Batthyány Lajosra, a Telekiekre, hogy csak a legnagyobbakat említsük? Nem színpadi figura Tiborc sem, hanem a magyar történelem élő valósága, csak hívták néha Esze Tamásnak. A magyarság ezer esztendő óta állandóan szabadságharcot vív hol földjéért, hol államiságáért, hol meg magyar szellemiségének megtartásáért, akárcsak a testvér finn nemzet a svéd hegemónia, majd meg az orosz erőszak ellen. Ennek az örökös szabadságharcnak jelképes kiábrázolása a „Bánk bán“ legmélyebb jelentése. Kossuth szobrait az Alföldön nem a divat emelte, az aradi vértanúk képeit nem a szánakozó részvét akasztotta az alföldi szobák falára, Rákóczi Ferenc homloka köré sem Thaly Kálmán vagy a 48-as történetírás font glóriát, Bocskait és Bethlent sem a protestánsok hálája tette naggyá, hanem az önerejére utalt történelmi magyar lélek szimbolizálta ezekben az emberekben és emlékükben n emzetünk tragikus örökségét: az idegen népek között való állandó védekezést és a szünet nélkül való harcot magyar voltunkért, igen gyakran saját uralkodóink nemzetellenes törekvéseivel szemben is. Ha van irodalmunkban remekmű, mely világosan és beszédesen utal magyar voltunkért ezer esztendő óta folyó kénytelen harcunkra, akkor a „Bánk bán“ az ; ha nagy embereink között vannak, akik felismerték a fajtánkból való vezetőknek súlyos küldetését és tragikus helyzetét kiváltképpen idegen uralkodóinknak és nemzetünknek sokszor ütköző és ellentétes érdekei és törekvései között, akkor az Alföld néma hallgatásából, mely tele van a századok sóhajtásaival és áldozathozatalával, kiolvasta azt Katona József, akinek egyrészt a magyar történelem ihletése, másrészt kora latens problémáinak világos felismerése, az elsuhant századok eseményeinek a jelennel való egybevetése és okfejtése adtak biztonságos alapot és történelmi tudatot a dráma felépítéséhez, de a tragédiából kisugárzó erőt, a lenyűgöző és megd öbbentő pátoszt, a romantikából és a szen- timentalizmusból egyszerre a nagyotalkotás magasságába való fel- emelkedést, a gátlás nélkül való megnyilatkozást és a bátorságot, mely a tragédia mondataiból felénk árad, az a föld adta, amelyen ringott Aranynak és Petőfinek a bölcsője is. Ennek a földnek, ennek a népnek történelmi tudatát és magatartását, politikai álláspontját revelálja Katona József drámája. Azt lehet mondani, hogy a dráma utolsó mondatába van sűrítve nemzetünknek sokszázados tragikuma. Ebből a mondatból fenségesen szárnyal magyar népünknek és Katona Józsefnek az a keserűsége, hogy az egymásra utalt erők a közös munka helyett egymásnak feszülnek. S amint Katona József drámájában is csak egy pillanatra áll helyre az egyensúly az ellentétes erők között, amikor ugyanis Bánk nádor győzelmet arat a békétlenkedőkön, hasonlóan a későbbi
