Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Csanády Sándor: A mi tragédiánk
292 Csanádi] Sándor: A mi tragédiánk időkben is csak egy-egy szempillantásra szünetel a harc, és áll be egyensúlyi helyzet vagy állapot, így amikor aláírják a bécsi, a linzi, a szatmári és egyéb békét, vagy a 67-es kiegyezést, hogy a következő percben ismét csak egybekapaszkodjanak a fogaskerekek, amelyek közé végzetszerűen hullanak bele a nagy magyar emberek, akik védik a magyarság életjogát, de lojálisán akarnak szolgálni a másik félnek is. Fájdalmasan időszerű volt történelmünket végigkísérő eme dráma Katona korában is. Nem is Bánk nádor tragédiáját írta csak meg Katona József, hanem a magyar nemzetét is. Elmondhatjuk tehát, hogy a „Bánk bán“ a mi tragédiánk, a magyar nemzeté, két jogon is; egyrészt, mert irodalmunk tulajdona és örök büszkesége, másrészt, mert rólunk szól, sorsunk legmélyebb történelmi kérdését éi'intvén. Ezért nem fog sohasem elévülni ez a dráma, ezért lesz időtlen időkig igazolásunk az emberiség ítélőszéke előtt, ha valamiben hátramaradtunk. De igazolásunk, bizonyságtevésünk abban a tekintetben is, hogy kérdéseinket és nagy problémáinkat sok belső gyötrődés árán oldjuk meg, amint példa erre Bánk nádor és annyi sok utódja nagy válságaink idején. Ne legyen hát feltűnő és érthetetlen, hogy Katona József többi drámája a „Bánk bán“ mellett alig, vagy éppenséggel nem jöhet figyelembe. Azokat a delektáns aktor írta, amelyekbe egyéni életének vérszegény eseményeit, vagy a romantikus ízlés szertelenségeit iparkodta össze jól-rosszul, a „Bánk bán“-t azonban a magyar történelem gravitációs erejével magyar fajtánk sok-sok fájdalmából hta a művészi teremtés ajándékozta percekben. És pedig írta szívének vérével, miközben kezében a tollat az a szellem vezette, mely ott virraszt az idők méhében, és ott őrködik a magyar rónán ezer esztendő óta. Ha van tömör összefoglalása a magyar jellemnek és a Sorssal való fárasztó viaskodásunknak ; ha van könyv, melyből az idegen érdekek és befolyások ellen való küzdelmünk ezeréves tragikuma felrémlik előttünk, akkor a „Bánk bán“ az, amelynek minden sora, minden betűje nemcsak művészet, hanem valóság is ; nemcsak színpadi játék, hanem egy nép története is. Nem az írói buzgólkodás és nekifeszülés, nem is az író serénykedése és nagyotakarása hozza létre a halhatatlan műveket, hanem a lélek kitárulása az örök értékek felé, amely örök érték lehet egy nemzet élete, de lehet egy nyíló virág is. Katona József kitárta a lelkét a magyar föld beszédének, a magyar történelem Géniuszának, s alkotásra elhívott költői tehetsége felserkent, hogy megszülessék a „Bánk bán“, a mi tragédiánk. Forró hálával gondolunk Rád, Katona József, születésednek 150. évfordulóján. Tudjuk, hogy szellemed most is ott szálldos Arany és Petőfi leikével együtt a magyar róna, az egész magyar föld felett. Sopron. Csanády Sándor.
